Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 9-10. szám - Belföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 395 mellett folyó egységes törekvés eredményei nem maradhatnak el. Meggyőződésem az, hogy a szülői ház beszélgetéseiben előfordulnak ma ilyen megjegyzések : az elhelyezkedés és előhaladás érdeke megkívánja a katholicizmushoz való hajlást. Ezt az ifjúság a maga körében nem hallja. 2. Egyházi közvéleményünk a maga jogos és állandóan hangoztatott valláspedagógiai követelései mellett nem adta meg a lehetőséget arra, hogy akár lelkészi konferenciákon, akár komoly megbeszélések alkalmával meghallgathatta volna a vallástanítás végzőit tapasztalataikról, .munkalehetőségeikről. Optimisztikus jelentéseket vár az egyházi közvélemény a vallástanítás eredményéről, de teljes lelki közösségben nem óhajt lenni magával a valláspedagógiai munkával. 3. Alaposabb reform és segédkönyvek hosszú időt kiváró megjelentetése nélkül úgy és abban az esetben is lehet eredményesebb munkában bizakodni, ha a vallástanítás szervei és hivatalos hatóságai a valláspedagógiai kötelességérzet tényében minden óra és istentiszteleti lehetőséget egyszerre használnak ki hitbeli és a gyakorlati egyliáziasság tekintetében. Egész vallástanítási tananyagunk elméleti kiépítése és értékesítése az egyház életére és napi problémáira való tekintet nélkül történt nagy általánosságban, de ez olyan dolog, aminek a tökéletes megváltoztatása s máról-holnapra való átalakítása nem okozhat nagy nehézséget. 4. A valláspedagógia jövő munkájában nem nélkülözheti a több pedagógiát, de még inkább, mint eddig, köteles több teológiai elmélyedést és gondolkodást felhasználni. Ma sokkal gyorsabb tempóban él az egyház, mint a háború előtt, s a teológia ma sokkal inkább egyházias s az egyház vitális érdekeit szolgáló, mint volt régen. Ma már nincs s ne is legyen teológiai különvélemény, az a helyzet, hogy a teológia egy cikkben vagy értekezésben is egyszerre rendszeres teológia és valláspedagógiai érdekeket szolgál. Élő teológusaink közül ma talán egy sincs, akit a legszigorúbb egyházi felfogás is indexre tenne, de bár minél több teológusa lenne az egyháznak s irányítása alatt a valláspedagógiának is, akkor öntudatosító s egvháziasabb munka és eredményes munka lenne annak a következménye. 5. Lehetetlen nem örömmel beszélni arról, hogy az egyházi megújulás jelei milyen észrevehető módon törnek elő egyházunk életében. Ma a magyarhoni evangélikus egyház megújhodását látni lehet. Hisszük azt is, hogy ennek jótékony hatásai meg is lesznek. Azt is tudjuk, hogy a régebbi generáció kedves meggyőződését nem egykönnyen fogja feláldozni, de ha az új és az egyháznak szolgáló irányzat jónak és áldásosnak bizonyul, még az ettől a frakciótól legtávolabb álló is meghajtja elismerését, s nem vonakodik talán még csatlakozásával sem. Ez azonban csak abban az esetben következik be, ha a megújhodás mozgalma a valláspedagógia területére megértéssel lép rá. A magyar katholicizmus olyan erős, s vallástanítására annyit gondol, hogy a vallástanítást végző szervek részére nemcsak pedagógiai, hanem ifjúsági igehirdetés kérdéseit szolgáló másik folyóiratot is megjelentet. A budapesti református egyházmegye a vallástanítás fontosságát olyan különös gonddal nézi, hogy a közel jövőben egy katechetikai kérdésekkel foglalkozó folyóiratot akar megjelentetni. Mi, evangélikusok, nem vagyunk s talán nem is leszünk soha olyan gazdagok, hogy valaha is ilyen nagy publicitással tárgyalhassuk meg kérdéseinket, de abban komolyan reménykedünk, hogy maga az evangélikus valláspedagógiai problémák ébrentartása s azután az egyház lelkiismeretébe való beleoltása is előre fogja vinni e szent ügyet. Budapest. Dr. Gaudy László. BELFÖLDI LAPSZEMLE V Magyar Középiskola szeptember- októberi számában x\gárdi László : Az iskola és a tanár az irodalomban főcímen Móricz Zsigmonddal foglalkozik kritikus szemmel. Megállapítja, hogy „időnként akad író, aki inkább fogé
