Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 9-10. szám - Mohr Győző: Tájköltészet az iskolában
36« PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A fővárosban a rádióra vagyunk utalva. Jelentős ez is, a ritmusban, a zenében és magában a szövegben — ugyancsak töredezve érkezik el hozzánk— közvetlen a kontaktus. A lélek delejes árama átszalad lelkűnkön és megértésre ébreszt. Paulini Béla helyszíni közvetítései igazi szépet hoznak a rádióban, szüretkor, esküvőkor és más alkalmakkor, dr. Törös László nagykőrösi kollégánk tavaly tavaszi közvetítése Bugáéról a rendszeres tudós és pedagógus tanulságos oktatása volt, vidékének a néplelkét ismertük meg, bizonyosra veszem, tanítványait nem egyszer részesíti a helyszínen ily néprajzi tanításban. Irígylésreméltó helyzete a növendéknek és az oktatónak, ahol a mester lelkesedését és a növendékek figyelmét a Genius loci is hatalmasan támogatja. A tanuló szájról fülre hallja az áldott nyelvjárást, amelyből most is állandóan táplálkozik és amelynek az elhalásával az irodalmi nyelv is elhal, mint a latin nyelv. A nép a tájszólás nyelvjárásából él és sohasem az irodalmi nyelvből. Neveljük tehát az iskolában a tanulókat a népnyelv, a nyelvjárás megbecsülésére. Ez kétségkívül magyarabb, mint az a tiszta magyar irodalmi nyelv, amelyet egy római ismerősöm, Ignasio Arbib, az olasz Tribuna munkatársa beszélt. Tisztára könyvből tanulta meg. Vagy a Bauer bécsi főhad- nagybajtársam a világháborúban, ki ugyanúgy jutott a magyar nyelv ismeretéhez és amikor akár az egyik, akár a másik megszólalt, egy hangot sem értettem meg szavaikból! Tehát a nyelvjárás megbecsülésére tanítsa meg az iskola a növendékeit, az nem „parasztnyelv“, ez teljességgel képes a költői szárnyalás kivetítésére. Ezzel elérkeztem oda, ahová voltaként elindultam. Studienrat Friedrich Schön német tájszólásos költészet irodalomtörténetének III. kötetéhez. Voltaként már régebben volt esedékes ez a második elmefuttatás a tájköltészet tételéről Studienrat Friedrich Schönnel kapcsolatban, de közben vakolókanállal és méccsel kezemben más téren vándoroltam. Tehát Friedrich Schön A német tájszólásos költészet irodalomtörténetének III. kötete szól a német birodalmon kívüli tájszólásos költészetről Európában, nevezetesen az egykori osztrák-magyar monarchiában, továbbá Svájc és Luxemburgban. Az 1. fejezetben a XVI. századtól a XIX-ig tárgyalja a német tájköltészetet az osztrák-magyar monarchiában. A 2. fejezetben a Hebel utáni korszak következik. A 3. fejezetben az önálló tájköltészet kialakulását mutatja be a XIX. század fordulójáig, külön szólva Stelzhammerről és követőiről Roseggerről és iskolájáról Stiriában, majd Tirolról, Csehországról (Eger vidéke, Érchegység, Kelet Csehország, Cseherdőség), Morvaországról és Magyarországról (Erdély, Szepesség, Sopron, Bánát). A 4., 5., 6. fejezetben szól a legújabbkori tájszólásos költészetről Ausztriában, Csehországban, Magyarországon és az egykori magyar földön. Ideszámítva a hienzeket, erdélyieket, a bukovinaiakat, báná
