Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Hallgató Sándor: Tanársors és utazás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 340 költségükön utazhatnak, megteszik évről-évre, hogy nehezen megtakarított filléreikért a helyszínen szerezzenek pótolhatatlan benyomásokat. Fiatalabb kartársaink közül a nyelvszakosok még csak hozzájutnak nagyritkán egy-egy külföldi ösztöndíjhoz. De a többség? Utóbbi években úgy az állami, mint méginkább a felekezeti ösztöndíjfolyam csatornája nagyon vékonyan csörgedez, lassan-lassan teljesen bedugul. Pedig nagyon sajnálatos volna, ha éppen az új tanárnemzedék előtt záródnék be a megismerésnek és a továbbképzésnek az a hatalmas eszköze, melyet a tanulmányi utazások jelentenek. Már hallom az ellenvetéseket : minek utazzunk éppen most, amikor betevő falat is szűkösen van ; az egyetemekről kikerült tanárjelöltek nagy része állás nélkül tengődik. Végtelenül lehangoló valóság ; érezzük, tudjuk mindnyájan. Államnak, felekezeteknek, társadalomnak s elsősorban nekünk kartársaknak mindent el kell követnünk, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten változtassunk. De ha azt a bizonyos ,,kultúrfölény“-t nem hangzatos szólamnak, de élő valóságnak akarjuk megtartani, a tanári státus anyagi érdekeiért, valamint tudományos és pedagógiai felkészültségének biztosításáért egyaránt egy szívvel-lélekkel még fokozottabb mértékben kell síkra szállnunk. A kor színvonalán álló tudományos felkészültség egyik legfontosabb eszközének pedig azt tartom, hogy a tanár ne rozsdásodjék meg állomáshelyén, különösen ne az a vidéki tanár, aki, sajnos, csak nagyritkán jufhat még ahhoz is, hogy a főváros tudományos intézményeit, könyvtárait, gyűjteményeit tanulmányozhassa és felhasználhassa, még kevésbbc juthat egy pár hetes, vagy pláne pár hónapos ülföldi tanulmányúthoz. Pedig hogy mindezekhez hozzájuthasson, elsőrendű érdeke iskolafenntartóknak és magyar társadalmunknak. Nemcsak a háborúhoz, de, sajnos, ma mindenhez, s elsősorban az utazáshoz pénz kell. Nem is kevés, de sok pénz, ami mennél kevesebb akad a mi laposra nyomorított pénztárcánkban. De ha komolyan keresnénk, azt hiszem, hogy találhatnánk olyan megoldást, amely aránylag kevés anyagi áldozattal megvalósítható volna. Itt elsősorban a tanárcsere-akció kibővítésére gondolok. Ha ezt sikerülne intézményesen rendeznünk, amint ezt legújabban Olaszország és Ausztria vezető államférfiak a Duce és Schuschnigg kancellár, legutóbbi tárgyalásaik során már el is határozták, vagy legalább is tervbe vették országaikra vonatkozólag, kevés költséggel nagy lépéssel vihetnők előre ezt a fontos ügyet. De tovább megyek. Ha eddig nem tudtuk nagyobb mértékben keresztülvinni, ezután kellene megvalósítani minden olyan szakon, ahol erre szükség van, az egyetemi hallgatók, közelebbről a bölcsészettanhallgatók bel- és külföldi rendszeres tanulmányútjait. Kétségtelenül eddig is történt valami ebben az irányban, de ne álljunk meg ennyinél. Ne adjunk diplomát tanárjelöltjeink kezébe — nyelvszakos és nemnyelvszakos kezébe egyaránt — mielőtt már egyetemi éveik alatt néhány fontosabb tanulmányútra nem vittük őket. Külföldi Collegiumaink egymagákban
