Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Kun Sándor: Főjegyzői jelentés
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 35:5 közös tanári nagygyűlések tartására vonatkozó határozata, mert ezt az indítványt valamennyi tanáregyesület lelkesen és melegen pártfogolta, kijelentvén átiratukban, hogy a terv kivitelét minden rendelkezésre álló eszközzel elő fogják segíteni. Képviseltettük egyesületünket a lelkűnkhöz oly közelálló Országos Református Lelkészegyesület nagykőrösi közgyűlésén is, valamint a budapesti ev. leánygimnázium fennállásának 50 éves jubileumi ünnepségén. Bensőséges családi ünneplésben részesítette a központi igazgatóság szeretett elnökünket a tanév elején, abból az alkalomból, hogy a Kormányzó úr Őfőméltósága őt az oktatás és nevelésügy terén kifejtett gazdag és nagyértékű munkásságáért főigazgatói címmel tüntette ki. Boldog örömmel érezzük, hogy az őt ért magas kitüntetés egyesületünkre is díszt és dicsőséget jelent, éppen ezért lankadatlan energiával, alkotó tetterővel teljes életére a jó Isten bőséges áldását kérjük. Az elmúlt esztendő jóleső örömei mellett azonban gyakran ránk virradtak a szomorúság órái is. A legmélyebb megilletődés hangján és őszinte kegyelettel emlékezem meg arról a fájdalmas veszteségről, mely egyesületünket több szeretett tagtársunk elhunytával érte. Elszomorult szívvel vettünk búcsút Borsos Károly középiskolai felügyelőtől, aki egyesületünknek megalakulása óta buzgó munkás tagja, majd választmányi tagja volt, és különböző tisztségeiben, 10 évig a nyelv- és történettudományi szakosztály elnöki székében, majd a Protestáns Tanügyi Szemle első szerkesztőjeként, továbbá a tiszántúli református középiskolák felett való őrállói minőségében tüzes kálvinista leikével, gerinces, puritán egyéniségével hervadhatatlan érdemeket aratva harcolt egyesületünk ideális céljaiért, a református tanárság anyagi, erkölcsi érdekeiért és kálvinista nevelésünk felvirágoztatásáért. Ugyancsak elköltözött közülünk a nyár folyamán református tanári rendünk egyik dísze és dicsekedése, dr. Rácz Lajos sárospataki teológiai tanár, akit egyesületünk a külföld által is elismert tudományos felkészültségénél, erkölcsi jelleménél, rokonszenves egyéniségénél fogva már az alapítás évétől kezdve díszes tisztségekbe ültetett. Először mint jegyző, később mint alelnök működött, s midőn 1931-ben visszavonult, közgyűlésünk a tudományos, egyesületi élet és a református tanügy terén szerzett érdemeinek elismeréséül tiszteletbeli tagjává választotta. Elsirattuk a miskolci református leánygimnázium jóságos lelkű igazgatóját, Czinyéry Barnát is, akit munkás életének derekán ragadott el a halál hőn szeretett iskolájának kormányrúdja mellől. Egyesületünk egyik jegyzői tisztet ruházta rá két évvel ezelőtt, nagy reményeket fűztünk hozzá, mint a református tanügy egyik északi fellegvárának vigyázó- jához, de a Gondviselés kifürkészhetetlen akarata kettétörte szépen ívelő pályáját. A múlt közgyűlésünk óta elhunytak még Hamar István, a budapesti teológiai akadémiának érdemekben dús tanára, Nyusztay Antal, budapesti gimnáziumi tanár, egyesületünknek 30 éven át buzgó tagjai, Vizely Gábor, a debreceni tanítóképzőintézetnek
