Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Lengyel Lajos: A magyar nyelv tanítása a gimnáziumban és a latin nyelv tanításával való kapcsolata
I’ROTESTÁXS TANÜGYI SZEMLE 27 tanuló a határozók között könnyen és biztosan eligazodjék. Az irány szempontjából adott hármas felosztáson kívül kellene egy könnyen áttekinthető és megtanulható tartalmi felosztás is. Ezt a kérdést azonban nem lehet e cikk keretében megtárgyalni. Mindenesetre érdemes volna vele részletesen foglalkozni. A mondattani anyag kibővítésével kapcsolatban szükségesnek tartom az első osztályban annak a nyelvi jelenségnek az ismertetését is, hogy az egyes mondatrészeket az igeállítmány kivételével egész mondattal is ki lehet fejezni. Ebben az irányban a további kibővítés munkája már a második osztály feladata. Ezt a feladatot az év első részében kell megoldani. A szóképzést utoljára hagynám, mint az eddigi szótani ismeretek sokkal kevésbbé sürgős és fontos kibővítését. Itt ugyanis megint az a helyzet, hogy a latinban mind sűrűbben szerepelnek a mellékmondatok és azok megrövidítése, illetőleg a főmondatba való beolvasztása, amelyhez már szükséges az összetett mondat szerkesztésének ismerete. Viszont a latin nyelv tanára itt megint segítségére lehet a magyar nyelv tanárának az alárendelő viszony megérttetésében és minél eredményesebb begyakorlásában, ha a fentebb ismertetett eljárást alkalmazza. Csak egy példát mutatok be erre : A tanulónak a következő mondatot kell latinra fordítania: Tarquinius, hogy trónját megerősítse, százat az atyák közé választott. Megállapítjuk a tanulókkal, hogy összetett mondatról van szó, amelyben a főgondolatot ez a mondat fejezi ki : Tarquinius százat az atyák közé választott. Ezt a mondatot a már ismert módon a tábla egyik felén felírjuk : a. Tarquinius t. centum h. in patres á. creavit Hátra van még az a kérdés, hogy miért választott. Erre az ösz- szetétel másik tagja felel, tehát az célhatározó helyett áll. Most a tábla másik felén felírjuk ezt a mondatot is. Itt az állítmány megnevezésekor a kötőszót is vele mondjuk, hogy ezzel annak szerepét is kiemeljük, hogy t. i. az köti hozzá az állítmánynak mint a mellék- mondat főképviselőjének értelmét a főmondathoz ; vagyis a fordítás következő fázisa ez : a. Tarquinius ut t. centum h. in patres á. creavit firmaret
