Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Kun Sándor: Főjegyzői jelentés
322 PROTESTÁNS TANVGYI SZEMLE református szellemű történeti és irodalomismertetési olvasókönyv kiadása. Ez az ügy tehát jó irányban halad előre. Nagy Jenő pápai gimnáziumi tanárnak évkönyvünkben megjelent, ifjúságunk és a megszállt területek ifjúsága közötti kapcsolatok kiépítését célzó értekezésére az igazgatóság határozatából kifolyólag a Protestáns Tanügyi Szemlében felhívtuk az egyes tanári karok figyelmét, kérvén őket, hogy a felolvasás alapelveinek gyakorlati megvalósítását saját speciális körülményeinek megfelelően szorgalmazzák. Iskoláink belső építésének szolgálatában áll Tanáregyesületünk édes és féltett gyermeke : a Protestáns Tanügyi Szemle, melynek szerkesztőbizottsága és szerkesztői teljes erővel arra törekedtek az elmúlt tanévben is, hogy ez a folyóirat méltó kifejezője legyen a református és evangélikus tanárság pedagógiai gondolkozásának, jelentős tényezője a magyar tanügynek és bátor harcosa a magyar protestáns iskola jogos érdekeinek. A folyóiratnak református részről való szerkesztője, dr. Soós Béla debreceni lelkésszé választatván, 1934 január elsejével megvált lapunktól, s a szerkesztői teendők ellátásával dr. Kun Sándor debreceni gimnáziumi tanárt bízta meg a szerkesztő- bizottság. Igazgatóságunk meleg hangon búcsúztatta el dr. Soós Bélát, mert fáradhatatlan utánjárással, szaktudásával, finom tapintatával a Protestáns Tanügyi Szemlét magas színvonalra emelte, a tanárság erkölcsi és szellemi súlyának megfelelő megbecsültetéséért lankadatlanul küzdött; szüntelenül hangoztatta a református tanárság és egyház egymásra utaltságát, egymás iránti kötelességeit, a folyóiratnak írói gárdát toborzott és a magasabb pedagógiai célkitűzéseknek érvényt szerzett. Hogy a, két protestáns tanáregyesületnek ez a hivatalos közlönye a mai színvonalat megtarthassa, sőt, hogy az eddiginél is gazdagabb tartalommal jelenhessen meg, szüksége van tanintézeteink áldozatos szeretetére, költségeihez való jószívű hozzájárulására. Evangélikus testvéreinknek nemes példáját, az 50 filléres tanulói járulékok általános szedését református részről — sajnos — csak a tiszántúli egyházkerület iskolái és a sárospataki gimnázium követik, a mostani tanévtől kezdve pedig a tiszáninneni egyházkerület többi intézetei is. A dunamelléki és a dunántúli egyházkerületekben hiába emeltük fel kérő szavunkat ennek a rendkívül fontos református tanári, tanügyi és egyházi érdeknek a támogatására, a szülőknek másutt is nehéz anyagi helyzetére való hivatkozással nem rendeltetett el a tanulói járulékok szedése, csupán évi 40—80 pengős adományt ajánlottak fel az egyes intézetek. Azonban a számadások tanúsága szerint ezek az adományok a dunamelléki egyházkerület több iskolájából 1929 óta egyáltalában nem folynak be. Éppen ezért itt, ebben a kerületben gyülésezvén, még egyszer meleg szeretettel kéri egyesületünk az illető intézeteket, ne vonják meg szépen fejlődő folyóiratunktól anyagi támogatásukat, hanem revízió alá vevén eddigi állásfoglalásukat, igyekezzenek a tanulói járulékok szedésének elrendelését szorgalmazni, vagy legalább a régen megígért adomá
