Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Kun Sándor: Főjegyzői jelentés
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 319 Főjegyzői jelentés. Tisztelt Közgyűlés ! Midőn az Országos Református Tanáregyesület központi igazgatóságának az 1933—34. tanév folyamán kifejtett működéséről rövid beszámolót óhajtok tartani, mindenekelőtt egy érdekesen különös jelenséget kell megemlítenem. Míg ugyanis a régebbi évek főjegyzői jelentései az igazgatóságnak sok olyan cselekvéséről számoltak be, melyeket általános kívánságképpen anyagi természetű ügyekben kellett végeznie, addig az elmúlt esztendőben egyetlen anyagi vonatkozású panasz sem érkezett hivatalos formában a központi igazgatóság elé. Én úgy érzem, hogy ennek a különös szimptómának nem az az oka, mintha a tanári rend teljes mértékben meg lenne elégedve sorsával, mintha beteljesültek volna azok a kívánságai, melyekkel éveken keresztül jogosan fordult sorsának intézőihez lélekőrlő szellemi munkájának méltányos anyagi értékelése érdekében. Óh, a középiskolai tanár lelkének ideális célok felé lendítő szárnyára még ma is ólomsúlyként nehezedik anyagi leromlottsága, sokat gyötrődik még a mai tanár, hogy önképzési vágyának és kötelezettségének, hogy nemzetépítő hivatásának és nevelői életcéljának éppen anyagiak hiányában nem képes az általa kívánt mérték szerint megfelelni. Én a régi, gyakran keserű panaszolkodások elmaradásának okát abban látom, hogy a magyar kálvinista tanárság lelke mélyéből átérzi az egyetemes magyarság keserves sorsát, belátja, hogy a magyar íajiságot és jövendőt annyira a szívén viselő mai kormányzat a legjobb szándékkal sem képes változtatni gazdasági megkötöttsége miatt szomorú helyzetünkön, tudja, hogy panaszhangja úgyis pusztában elhangzó szó lenne. Ezért ennek a fegyveres harcnál is gyilkosabb gazdasági világháborúnak szörnyű és kíméletlen rombolása között a magyar református tanár alázatos lemondással, hősies önfeláldozással, összeszorított ajakkal halad eszményi rendeltetésének pályafutásain, merre megfogyatkozott erői és roskadozó inai vihetik. Óriási önuralom, valósággal szent őrület, saero delirio kell hozzá, s vigasztalódást csak annak boldogító tudata jelenthet, hogy ez a tiszteletet parancsoló héroikus magatartás örök időkre szóló egyedüli dicsősége lesz a magyar református tanárnak. Anyagi panaszok hiányában igazgatóságunk őrálló tisztéből kifolyólag éberebb figyelemmel kísérhette hazai közoktatásunk irányítását, bíráló tanácskozás tárgyává tehette annak minden egyes mozzanatát. Az elmúlt tanévnek kiemelkedő pedagógiai eseménye volt az új középiskolai törvény megalkotása, mely mint alaptörvény, az összes eddigi törvénycikkek hatályon kívül helyezésével egységesen és
