Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület budapesti közgyűlésén
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 317 művelődés eszménye, mint a magyar fajiság minden irányú kiképzése. Ezért az 1934 : XI. te. célkitűzése a mai idők szelleméhez igazodik és a korszak szellemtörténeti fejlődésébe kerekdeden beleilleszkedik. Ha valaha, úgy ma kétségtelenül „hungarocentrikus“ köznevelésre van szükségünk. Egyébként az előkészítés és parlamenti tárgyalás közben sokszor elmondogatták e törvénycikkről, hogy hézagos, hiányos, csak úgynevezett kerettörvény.8 E felfogás szerint keveset adna meghatározott formában, fogyatékosán szabályoz, inkább a határszéleken mozog s a további intézkedéseket, a részleteknek és a lényegnek a megállapítását a mindenkori kormányhatalomra ruházza. Ezzel a felfogással nem tudok egyetérteni. Először azért, mert a sok és részletes törvény nem mindig az előrehaladásnak, a jóirányú fejlődésnek a jele, sőt inkább a hanyatlásé, a romlásnak indulásé. Az aranykorszak Ovidus szerint „sine lege fidem rectumque colebat“,. ezzel szemben a gens Claudianaból származó római császárok alatt rengeteg törvényt alkottak, mégis mindenütt csak pusztulás, züllés mutatkozott. Keserűen elmélkedik erről Tacitus is egyik művében és bölcsen állapítja meg : „corruptissima republica plurimae leges“.9 Másodszor azért, mert még a temérdek paragrafusú, az aprólékosságig pepecselő törvény is csak keret valójában : általánosít, holott az élet csupa különleges jelenséget, esetet hoz felszínre, amikben a betűhöz való görcsös ragaszkodás öl, ellenben a vezérlő eszme, a lélek elevenít. Harmadszor és főleg azért, mert egy ilyen alaptörvény nem is adhat mást, csak vázlatot, amit kidolgozni, tartalommal megtölteni a köz- műveltségi viszonyok, a szellemfejlődési irányzatok szerint kell esetről-esetre, helyesebben : korszakról-korszakra. Már pedig, amint bevezetőleg fejtegettem, nagy átalakulások idejét éljük és ezekről tudomást sem venni éppen a középiskolai köznevelésnél végzetes tévedés lenne. Igenis, arravaló lesz a tanterv és a hozzáfűződő utasítások, meg egyéb más rendeletek, hogy a keretnek tartalmat adjanak, ennek az egész új törvénynek a lényegéhez a megfelelő kiegészítéseket és részleteket odafüzzék. Azonban az is elvitathatatlan, hogy néhány fontos alapelvet a törvény lerögzített, így : az egységes közlelkiség nevelését, az iskolaalapítás és — fenntartás jogát, a kiválasztást s az ókori klasszikái műveltség hangsúlyozását. Ezek közül bármelyik magában véve is rendkívül fontos egy nemzet közműveltségének a 8 O. K. T. E. Közlöny, 1934. 10. szám, június ; Kemenes Illés dr. előadása az új középiskolai törvényről : ebben részletes adatok vannak e tekintetben. 9 Tacitus, Ann. III. 25—27. c. A 25. c. végén bővebben kezdi fejtegetni : „quibus modis ad hanc multitudinem infinitam ac varietatem legum per- ventum sit“, s a 27. c. végén mondja ki : „corruptissima republica plurimae leges“. -— V. ö. még e megállapítással a Református Figyelő 1932 dec. 17. 51. számában a címlapon „Az ellenőrök ellenőrei“ (Helvetiustól) c. cikket : „egy nép erkölcsi színvonalát, emelkedését vagy süllyedését, nagyon jól mutatja azon tény, hogy egyre szükségesebbekké, vagy egyre feleslegesebbekké válnak a törvényes megkötések és az ellenőrző közegek“.
