Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 7. szám - Belföldi lapszemle

306 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE többek között arról, mi marad meg a középiskola irányító hatásából* hol törik meg ez a befolyás, és mi érvényesül végeredményben a fel­nőttek irodalmi gondolkozásában. Debrecen. Péter Zoltán_ BELFÖLDI LAPSZEMLE Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny 8. számában dr. Horváth Károly, lapunk munkatársa, a természeti emlékek védelméről és a kirándulá­sokról értekezik. Felhívja a figyelmet a történelmileg nevezetes természeti helyek ápolására, gazdasági szempontokra, művészettudományi tevékenység érdekeire ; erre az ifjúságot nevelni kell a tanulmányi kirándulások révén. Halassy-Nagy József, pécsi egyet, tanárnak az érettségi ellen írt cikkére reflektál a láp, s helyes értékére szállítja le a benne kívánt beszélgetést. — Forgácsok címen indult rovatában Marczinkó Ferenc, a műegyetem és reál­iskola, továbbá a szelekció és kétféle érettségi bizonyítvány kérdéséről mond véleményt. — 9. számában a középiskolai törvény képviselőházi vitájáról közöl alapos beszámolót. — A 10. számában Ady Lajos, debreceni tankerületi főigazgató, iskolalátogatásainak benyomásaiból közöl más iskolák számára példaképpen szemelvényeket. Követésre méltónak találja a következőket : az osztályfőnöki órák, mintatanításhoz alkalmazott tanrend, új tanárok alkalmazása előtt tartott próbaelőadás (mint a lelkészválasztás előtti próba­szónoklat !), az igazgató óraközi rapportja hiányzásokról, leckemennyiségről, szertár- és pénzkezelés felülvizsgálása tanári bizottság által, fogadóórának délután egy időben tartása, szállásadók szabályzata, végül egészségügyi lapok készítése minden tanulóról : mind olyan kérdések, melyekről gondolkozni kell. Különben minket, protestánsokat annál inkább érdekelhet e cikk, mert az itt említett adatokat a főigazgató mind református iskolákban gyűjtötte. Hasonlókat találhatunk evang. iskoláinkban is, s ahol valamelyik szempontot még nem vették figyelembe, tanulságos lehet Ady cikke. -— Dr. Bíró Béla a műalkotások szemléltetését kívánja fiúiskolákban is a leánylíceumok művészettörténet tanításának mintájára. Azt tartaná helyesnek, ha a tárgy tanítására vállalkozó tanárok a képzőművészeti főiskolán rajztanári, az egye­temen művészettörténetszakos tanári képesítést szereznének. Végül vezér­fonalul megfelelő tankönyvet óhajtana. Igen helyesek gondolatai, csak azzal kell őket kiegészítenünk, hogy bizony a reform a leányiskolákat is megfosztja e kedves és fontos tárgy tanulásától, ha egységes lesz a fiúiskáolákkal tan­anyaguk. Talán még a tizenkettedik órában lehetne ebben az irányban vala­mit elérni. —- A hatéves tanárképzés vitája tovább folyik : dr. Bartha József, dr. Hári Ferenc, dr. Hajdú János, Nagy L. József, Molnár Tibor szólnak hozzá. —• A Forgácsokban dr. Fodor János kívánja, hogy érettségi biztosul működő, tapasztalt középiskolai tanárokat küldjenek ki, más-más szakosokat, de ugyanazon kerületben öt-hat éven át ugyanazokat. Ugyanő a német dolgo­zatok számába az együttes magyar-német fordításokat is beleszámítaná, hogy időt nyerjen a kis óraszámmal dolgozó szaktanár ; az ilyen dolgozatot csak láttamozná a tanár. Életrevaló gondolat, ha látjuk, hogy még heti három óra mellett is mily sok időpazarlás a kéthetenként írandó dolgozat — hát még két óránál. Magyar Művelődés 3., 4. számát a szerkesztő, Marczel Mihály hatalmas erejű irredenta szózattal kezdi. — Dongó Orbán a hitlerizmus pedagógiájáról tájékoztat. Megállapítja, hogy külpolitikai célkitűzése az alldeutsch-mozgalom szolgálatában áll; a német ifjúságot a határproblémákról kívánja tájékoz­tatni, hogy lássa az ifjúság, hogy jövője délkeletre és keletre mutat. A történe­lemtanításnál, mint eddig a földrajzban, belülről kíván kiindulni : abból a meg állapításból, hogy a német néphatár keleten messze túlterjed a politikai hatá­

Next

/
Thumbnails
Contents