Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Dr. Ruhmann Jenő: A nagyvakáció és az iskola
274 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ifjúsági tábor életének s a táborok szervezetének a Magyar Pedagógia 1934. évfolyamának 11—26. lapjain. Olvasva a tanulságos cikket, föl kell sóhajtanunk : boldog ifjúság, amely ilyen életkörülmények közt, kinn a szabad természetben áldozhat két hónapon át romantikus hajlamainak, sport- és játékszeretetének ! De vájjon mi az, amit mi is átvehetnénk s megvalósíthatnánk az amerikai táborok életéből? Mi az, amit alkalmazhatnánk a mi viszonyaink közt? Sajnos, de meg kell állapítanunk, hogy alig valamit. Az amerikai táborok nagyrészt magánemberek üzleti vállalatai, s bár mindaz elsőrangú, amit nyújtanak, de a fizetendő díj is tekintélyes összeg : a mi pénzünk szerint több mint ezer pengő a legolcsóbb nyaralás díja. A mi viszonyaink közt, mai szegénységünkben hány szülő tud ennyit áldozni gyermekének nem nyaralására, hanem egész évi nevelésére és ellátására? De ha az amerikai példából nem sok tanulságot szűrhetünk is le a magunk viszonyaira, abban a meggyőződésünkben mégis megerősít, hogy a táborozás a legszerencsésebb megoldása az ifjúság (s itt főkép a középfokú iskolák fiúnövendékeire gondolunk) nyaralásának. Azonban föltétlenül helyesebbnek tartjuk, ha a táborozás nem terjed ki a vakáció egész idejére, hanem legfeljebb egyik felére, míg a másik felét családja körében töltse a tanuló. Az iskolai élet úgyis nagyon leköti és elvonja a családtól a gyermeket, nagyvárosi tanulóknál közönséges, hogy többnyire csak a terített asztalnál látják szüleiket s beszélgetnek velük, azok pedig, akik szüleik lakóhelyétől távol levő iskolák növendékei, csakis a vakációk idején kerülnek vissza családi környezetükbe. Ha pedig ezek a tanulók az egész nyarat családi körüktől távol töltenék, azok a szálak, amelyek a gyermeket szüleihez és testvéreihez fűzik, mindinkább meglazulnának, s a szere- tetet sugárzó, meleg otthon áldott hatása egyre csökkenne náluk. Ez pedig olyan veszteséget jelentene számukra, melyet a táborozás minden előnye sem tudna pótolni. Tudjuk, hogy Amerikában más a helyzet. Ott a 15—16 éves tanuló is többnyire már kisiklott a szülői ház hatalma alól, és a szülők sok esetben azért küldik el az egész vakációra táborba fiukat, mert otthon nem bírnak vele. Mi azonban szerencsére még nem jutottunk ennyire, s egész pedagógiai működésünket úgy kell irányítanunk, hogy ne is jussunk el oda. Kérdés most már, mikép irányítsuk azoknak a tanulóknak, tehát a tanulóifjúság zömének vakációi életét, akik nem mennek sem táborozni, sem pedig szüleikkel nyaralni, hanem kénytelenek a nagyvakációt is az iskola székhelyén, városban tölteni. Mert az iskola nem engedheti ki befolyása alól a tanulót a nagyvakáció alatt sem, hanem részben buzdítással és tanáccsal kell ellátnia a vakációra távozó diákot, részben pedig — s ez a fontosabb — elő kell segítenie, hogy azok is lehetőleg kellemesen, gondtalanul, testet-lelket edző játékok, sportok és szórakozások közt töltsék a pihenésre szánt időt, akik nem mehetnek nyaralni, hanem az iskola székhelyén levő otthonukban kénytelenek eltölteni a vakáció idejét is. Természetesen az volna jó, ha minden tanulónak alkalma volna legalább egy-két
