Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Jákfai Gömbös Miklós: A névmagyarosításról
270 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE esküvésbe keveredik. Elfogják, s egy nagy úr elé vezetik. Vele folytatja le a következő párbeszédet : Önt nem mindig hívták Csongor Bélának?-— Nem. Eredeti vevem Gerber Adalbert. •— Miért vette fel ön új nevét? — Engem felvett egy új haza, én felvettem ez új hazát új nevem által. — És miért cserélte fel ön mégis apja nevét idegennel? — Óh, uram, a csatlós gazdája, a lovag is hölgye színeit veszi fel. Aminek az ember a szívét odaadta, azzal kérkedni is szeret. Nem elég valaminek lenni, látszani is kell annak ! Ez csekély dolog nemzeteknél, melyek gazdagok, nagyok és szabadok, s adhatnak másnak is a feleslegükből. De fiává lenni egy hazának, amely szegény, kicsiny és rab, nem titkos szerelemmel kell, hanem nyilván, példaképpen. Aki kész vagyok a hazáért mindenemet odaadni, existenciámat, életemet : ne adnám atyámtól örökölt nevemet, mikor belátom, hogy minden új névvel e hazának erkölcsi tőkéje, léteiének feltétele, igazainak ereje gyarapszik. Úgy érzem, hogy akik szükség nélkül vonakodnak idegenhangzású nevüket ilyképpen felcserélni, csak félszívvel szeretik boldogtalan hazájukat.... Nekem úgy tetszik, mert nagy nemzetek sorsa mutatja a legnagyobbak múlandóságát is : nekem úgy tetszik, hogy minden egyes ember, aki idegenhangzású nevét felcseréli magyarral, e nemzet fennállásának idejét egy-egy generációval megtoldotta. Gondolja meg az érzést, melyet ez a tudat az embernek ád !-— Nem találja ön különösnek, hogy ezt a szokást más nemzeteknél nem lehet így kifejlődve feltalálni?-— Különösnek éppen nem, de jellemzőnek igen. Jellemzőnek a magyar fajra nézve, amely vonz, mint a mágnes. De csak a jó ércek vonzzák a vasat. — És arra nem gondolt soha, hogy a névcserével veszíteni is lehetne? — Mit?-— Először is régi hazáját?-— Hazát nem veszíthet az ember, éppoly kevéssé, mint szülőt. Aki egyszer a haza fogalmát felvette tudalmába, az ott meg is tartja mindhalálig, ha szeretete tárgya lett a haza. Én Magyarországot tanultam meg szeretni, mint hazámat, más hazám nincs. A nagy úr Ferenc József volt, az ifjú császár. Mindehhez nekem már sok hozzátenni valóm nincsen. Csak azt akarom még megjegyezni, hogy az óriási vérkeveredésre valló sok idegenhangzású név ne csökkentse faji és nemzeti öntudatunk erejét. Gondoljunk csak arra, hogy tisztafajú nép Európában nincsen. A faji gőgben tobzódó hitleri Németország lakossága bizony nem csupán a nagytermetű, szőkehajú és kékszemü germánok leszármazottja. A délnémet típus például erősen mongloid keverék, a leghatalmasabb német törzs, a porosz pedig szláv. A büszke olasz nemzet ősei sem
