Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Dr. Kardeván Károly: A középiskolai reform és a német nyelvtanítás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 245 német nyelvnek írásbeli és szóbeli használatában“. Az Utasítások pedig figyelmeztetnek arra, hogy „a kezdők tanításában főleg a beszéd- gyakorlatok módszeréi alkalmazzuk“. De tovább is mennek. „Nagyon visszás eljárás volna élő idegen nyelvet úgy tanítani, mint holt nyelvet. A főkülönbség a klasszikus és a modern nyelvek tanítása között éppen az élőszó gyakori és céltudatos használatában, a beszélőkészség fejlesztésében rejlik.“ „A középső és felsőbb osztályokban lehetőleg a német legyen a tanítás nyelve." Ezek az utasítások ha nem is írták elő, ha nem is ajánlották, mégis elősegítették a direkt módszer alkalmazását. Ha nem úgy kell tanítani a német nyelvet, mint a latint, akkor a direkt módszer látszott legalkalmasabbnak. Nem foglalkozom evvel a módszerrel bővebben, mert ennek az iskolában való sikertelensége már rég bebizonyosodott és uralma a múlté. De kudarca az iskolában a német nyelvtanítás kudarca is volt és ez vezetett vissza a latin nyelv előtérbe nyomulásához is, mert ennek módszere évszázadok fejlődésében megállapodva, biztos nyelvtani alapot kínált továbbra is. A latint a direkt nyelvtanítás módszere csak rövid ideig befolyásolta és mérgező hatása nem érintette oly súlyosan. A biztos nyelvtani alap hiányát leginkább a reáliskolai tanulókon lehetett tapasztalni, kik csak modern nyelveket tanultak és pedig direkt módszerrel. Evvel aztán a reáliskola maga is rossz hírbe került s alighanem jórészben ennek köszönheti bukását. A direkt módszer a múlté, mondottuk, s ha csak a közel múlté is, vájjon nem lehet-e a német nyelvtanítás formális képzőerejét az újabban alkalmazott keverő vagy egyeztető módszerrel érvényre juttatni? Ez megadja a nyelvtani alapot is, beszéltet is. De hát a direkt módszer sem akarta a nyelvtant kiküszöbölni, csak nem arra alapította a nyelvtanítást és nem ért rá a nyelvtant alaposan meg-: tanítani. Az új módszer nyelvtani alapon akarja a nyelvtanítást felépíteni, de ott lebeg előtte az utasítás : az alsóbb osztályokban a beszédből kell kiindulni, a középső és felső osztályokban lehetőleg németül folyjon a tanítás. Evvel ismét háttérbe szorul a nyelvtanulás, mert a tanítás kifogy az időből. Marad minden a régiben. Hát hiszen erre jó majd a latin nyelvtan, hangzik a felelet. Elismerjük, hogy a latin nyelvtan valamit fog segíteni. A magyar nyelvtől eltérő néhány indogermán nyelvi jelenséget már ismerni fog a diák, mikor németül kezd tanulni, de világos, hogyha ezekkel a német nyelvtanítás ismerteti meg, előbbre jutna. A német név-, szó- és igeragozást, a német praepositiókat, a német szórendet csak német nyelvtanból lehet megtanulni és a két év alatt előforduló, körülbelül 1500 német szó tanulását a latin szókincs nem könnyíti meg. Aki mégis a mellett az állítás mellett marad meg, hogy a latin jobban megalapozza a német nyelvtanítást, mint maga a német nyelvtanítás, a végső célt tehát épp oly magasra lehet kitűzni, mint eddig, az a délibáb és a szivárvány irrealitásába fogódzik.
