Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 6. szám - Soós Mihály: A filozófia tanításának szerepe és jelentősége középiskoláinkban

210 PROTESTÁNS TAM OVI SZEMLE éppen a filozófia mutatkozik a legalkalmasabbnak, amely a vallás nem egy irracionálisnak mutatkozó tanát képes ma már pszichológiai alapokra fektetett módszereivel igazolni. Egyébként a filozófia legfőbb problémáinak ismertetésére közép­iskoláinkban nem csupán a tudományok összefoglaló áttekintése és egységbe foglalása céljából van szükségünk, hanem elsősorban szociális, szociológiái és ez utóbbiból eredő ethikai érdekek azok, melyek a filozófia tanainak az eddiginél alaposabb ismertetésére kell, hogy kényszerítsenek a középiskolában. Nem győzzük ugyanis elégszer hangsúlyozni, hogy a középisko­lának elsősorban nevelnie kell, s még a tanítás anyagát is nagyobb részében az kell, hogy meghatározza : mennyiben és miként nevel, mert a középiskola legfőbb feladata, szemben a különböző szakisko­lákkal, főiskolákkal és egyetemekkel, amelyek ma már szintén vala­mennyien szakiskoláknak tekinthetők, •— kivéve talán az egyetlen filo­zófiai fakultást -—, hogy előkészítsen egy magasabb rendű társadalmi életre, amihez elsősorban az kell, hogy az ebben a magasabb rendű társadalomban való elhelyezkedésre és beilleszkedésre föltétlen szükséges és elengedhetetlen ismeretek mellett egész emberré neveljen az iskola testben és lélekben, szellemben és erkölcsben : azaz a tár­sadalomban való tájékozódásra föltétlenül szükséges ismeretek mellett bizonyos testi, szellemi és erkölcsi diszpozíciókkal lásson el bennünket. Ezzel a neveléssel pedig az egyén céljait is szolgáljuk, amikor alkalmassá tesszük arra, hogy egy olyan magasabb rendű társadalom tagja legyen, aminő társadalomba a középiskolát végzett ifjú akar lépni. Azonban nem pusztán az egyént, a társadalom egyes tagját szol­gálja a középiskola, amikor az embert a magasabb rendű társadalmi életre készíti elő, mert erre a társadalomra nézve sem lehet közöm­bös, hogy kik és milyenek lesznek tagjai. Mert igaz ugyan, hogy a társadalom az ember szociális ösztönén keresztül a benne élők javára és boldogítására keletkezett, mindamellett a társadalom mégsem puszta közössége a benne élőknek, mert tekinthetjük úgy is, mint tagjainak szellemi eredőjét, mely egyben-másban az egyesek természe­tes vágyaitól és törekvéseitől eltérő törvényeket mutat, s ezeknek a tár­sadalom tagjai engedelmeskedni kénytelenek, hogy a társadalom léte és fejlődése biztosíttassák. A neveléssel tehát a társadalom érdekeit is szolgáljuk. Ezért annyira fontos a társadalmi egyén ethikája is, ami elsősorban világnézetétől függ. Helyes világnézetre is nevelnünk kell tehát az ifjúi, vagy legalább is útját kell egyengetnünk egy olyan világnézet kialakulásának, amely a lélekben élő természetes, de normálisan egoisztikus ösztönök, vagy hajlamok mellett szabad folyást enged és biztosít a lélekben szintén természetszerűen élő, azzal együtt született altruisztikus, vagy szociális hajlamoknak, illetve ösztönöknek is, aminők a társadalmi és vallásos ösztönök, a szeretet, a lelkiismeret stb. Az így nevelt világnézet állandóan ébren- tartja a tudatot, hogy a társadalom tagja nemcsak joggal várhat el

Next

/
Thumbnails
Contents