Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 6. szám - Soós Mihály: A filozófia tanításának szerepe és jelentősége középiskoláinkban

238

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

inunkra csak a tapasztalat adatai vannak adva és ismereteinkben transzcendens elemeket kimutatni nem tudunk, másrészt minden megállapítás, amit a filozófia területén tehetünk, a mi lelki életünk egyik megnyilvánulása szintén és eredője azon tényezők működésének, melyek egyúttal lelki életünk keletkezésének és további alakulásának is tényezői, nevezetesen :

a) transzcendens világ, mint ismerésünk legfőbb tárgya ;

b) az immanens világ, mint megismerő alany, melynek lényegét nem ismerjük ugyan, de megnyilatkozásait észleljük és kimutathatjuk ;

c) a fiziológiai tényezők, mint az immanens valóság és a transzcendens világ, az ismerő alany és az ismerés transzcendens tárgyának közvetítő közegei ; végül

d) a lelki élet már meglevő tartalma.

Egyébként a lélektan a maga analitikus módszerével ma már annyira kibővítette anyagát, hogy annak pozitív tömegéből két kézzel meríthet akár a filozófus, akár a pedagógus, akár a szociológus, a bíró, az orvos, a nevelő stb.

Ezért be kell vinnünk a lélektan tanításába ezen tudomány legújabb gyakorlati vívmányait is, pl. a pszichoanalizis ismertetését, — nem domborítva ki természetesen ennek egyik irányzatát sem különösebben : sem a freudit, melynek a szekszuális tényezőkre vonatkozó kizárólagossága mindenképpen elvetendő szerintünk is, sem stekelit, sem az Adler-féle individuálpszichologiát, de megmaradva a középuton, meg kell tanítanunk belőle mindazt, ami már végleges megállapításként könyvelhető el a lélektanban. Be kell vezetnünk ifjúságunkat legalább nagy vonásaiba ennek az új tudománynak s rá kell irányítanunk figyelmét óriási jelentőségére nemcsak az orvostudományban, melynek létét köszönheti s amely gyógyításra használja és máris jelentős sikerekre mutathat vele, hanem talán még ennél is fontosabb szerepére a pedagógiában, a családi életben s az ember életének csaknem minden vonatkozásában, mert míg az orvostudomány legtöbbnyire a már meglevő bajokat orvosolja, a pedagógiában preventív módszer a lélekelemzés. Meg kell ismertetnünk ifjúságunkkal a pszichoanalízisen keresztül hatalmas szerepét életünk legapróbb és leghatalmasabb mozzanataiban azon erőknek, melyek lelki életünkben a lélekelemzéssel kimutathatóan működnek és élnek. Tudatossá kell tennünk az immár életbe lépni készülő s egyébként kiművelt ifjú lelkében a lélek két hatalmas ösztönét, mint a szabadakarat lehetőségének csiráit : a két egymással küzdő, de végeredményében mindenkor az Én szolgálatában álló hajtóerejét tetteinknek, amelyeket mi legszívesebben szociális és egoista ösztönöknek nevezünk. A mi korunk művelt emberének tudni lehet és tudnia kell, hogy e két ösztön harcából születik a Reális Én : az az Én, amik vagyunk, aminőknek látnak és tudnak bennünket mások, s aminőknek érezzük mi magunk is magunkat, mert tudatossá lévén megfelelő nevelés által e bennünk működő erők