Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Kardos Albert: Tisza István, mint debreceni diák
PROTESTÁNS TANÜG Yl SZEMLE 22:5 tanár, akadémiai tag tanúsága szerint, heten alkottak egy szőkébb baráti kört, amelynek külön nevet, Vörösmarty-kör nevet is adtak és amelynek tagjai voltak : Budaházy Zoltán, Csengeri (akkor még Czenger) János, Halmágyi Oszkár, Poroszlay Gyula, Szaplonczay Manó, Tisza István és Tóth István, majdnem mindannyian kitörő tanulók. Ezek közül szívben-lélekben a legegyszerűbb családbelivel, egy asztalosnak a fiával : Tóth Istvánnal, későbbi építész-mérnökkel forrott össze. Csak aki a vesékbe lát, vagy aki majd a friendship-appeal elméletét felállítja, az fogja teljes világossággal megmagyarázni, hogy miért fonódott éppen a miniszterelnök és a mesterember fia között olyan lelki kötelék, amelyet életkor folyása, társadalmi állás, közéleti hivatás, szellemi tehetség különbözősége nem változtatott, nem lazított, amelyet a halál is csak félig szakított ketté, mert a Tisza Istvánt nyolc évvel túlélő Tóth Istvánban, mint rajongó kegyelet élt tovább. IV. Tisza István a Debrecenben nyilvános tanulókép eltöltött két évet élete legszebb szakaszai közé sorozza. Ezt a nyilatkozatot éppen Tóth Istvánhoz intézett levelében teszi, de kétségtelen, hogy iskolai életének ehhez a megszépítéséhez tanárai is hozzájárultak, akiknek legtöbbjét bizonyára tisztelte, becsülte, szerette. A VII. és VIII. osztályban — a szakrendszernek megfelelően — sok tanár tanított. Így tanította Lengyel Zsigmond a latint, görögöt, Nagy Elek a történelmet, földrajzot, Nagy Pál a fizikát, Oszterlamm Ernő a németet, bölcseletet, Tóth József a mennyiségtant, dr. Török József a földtant, élettant, hogy a segédtanárokat ne is említsem. Ezeknek a sorát egészítette ki a VIII. osztályban, mint az irodalomtörténet tanára, Géresi Kálmán. (Megjegyzem, hogy mindezek nekem is tanáraim voltak.) Géresit aztán Tisza annyira kiemelte a tanári karból, mint Tóth Istvánt a tanulótársak közül. A volt nevelő iránti szeretethez most tanítványi tisztelet járult, hogy ezek az érzések az évtizedek folyamán egymás megértésévé s megbecsülésévé, egymáshoz való ragaszkodássá és vonzalommá, férfiak közti eszményi barátsággá emelkedjenek. Apa nem lehetett fiára büszkébb, mint Géresi volt Tisza Istvánra, mikor politikai sikert aratott; Tisza hatalma tetőpontján, örvénylő gondjai között is keresett alkalmat, hogy nevelőjével, tanárával, atyai barátjával bizalmasan érintkezzék. De ennek a bemutatása már túlterjed a debreceni diákévek történetén. V. Tisza István nemcsak az osztályteremben találta magát jól, hanem a Kollégiumnak azon kívül folyó életében is. Aki abban az időben elérte a VII. osztályt, tanulói pályájának új, változatosabb és főkép szabadabb szakaszához jutott ; többek közt megnyílt előtte
