Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Kónya József: Az irodalomtanítás perspektívája
PROTEST ÁSS TAS ÜGY I SZEMLE 15 megnyilvánulását látta. Ma nem élt volna a pozitívizmus korában, akkor is így kellett volna tennie és buzgalmáért a nemzet elévülhetetlen örök hálája illeti. A magyar irodalomtanítás sebezhető oldala ott kezdődik, hogy Toldy irodalomtörténetét az iskolában kézikönyvül használták és hogy Toldy könyvét Beöthy Zsoltnak óriási hatású és nemzedékeket nevelő tankönyve váltotta fel. E két tankönyv, különösen a Beöthyé évtizedekre meghatározta az irodalomtanítás menetét. Mindkét könyv alkotójuk lelkivilágához híven a pozitívizmus szellemét leheli. Nemcsak az adatgyűjtő pozitívizmusnak, hanem a nemesebb pozitívizmusnak a szellemét is, mely főként az irodalomtörténetnek a művelődési viszonyok, bőséges ismeretébe való illesztésében és különösen Beöthynél a fejlődés gondolatának következetes, egységes végigvitelében nyilvánul meg. Beöthy könyve ugyan „tankönyvnek készült, de a tudománynak is gyarapodását jelentette : az addigi kísérleteknél egységesebb, tömörebb s részletekben is gazdagabb összefoglalását nyújtotta a magyar irodalmi kultúra fejlődésének.“4 Ami erénye, kiválósága e könyvnek az irodalomtudomány szempontjából, mai pedagógiai szemmel nézve az a káros oldala a tanításra vonatkozólag. Belőle és általa „irodalmi kultúra fejlődését“ ismerték meg a tanulók, nem a müveket magukat és ezáltal az irodalom- tanítás irodalomtörténet-tanítássá lett. Azaz nem a költői és írói müvek olvasásává és megismerésévé, hanem a művekről alkotott értékítéletek megtanulásává, ezáltal az élményszerűtlenség pedagógiájává. E tankönyv mi szemünkben káros oldalait az 1899-ben kelt miniszteri rendelettel kiadott Tanterv és az 1903-ban kiadott Utasítások még jobban kiélezte. A Tantervben kitűzött feladat: „A magyar nemzeti irodalom fejlődésének ismertetése.“ (III—IV. 1.) Ez elvnek megfelelően az olvasmányok tárgyalását, ismeretét csak másodsorban jelzi. Az Utasításokban is az irodalomtörténet-tanítás első szempontjául a művelődéstörténeti elv szerepel, hangsúlyozva, hogy „a korszakok jellemzésénél figyelem fordítandó nemcsak a politikai viszonyokra, hanem a művelődési élet különböző ágaira és ezek egységére. így a vallásos és iskolai élet legfontosabb mozzanatain kívü megemlítendők és legalább jó másolatokban bemutatandók legnevezetesebb műemlékeink is.“ (48. 1.) Ez a felfogás nemcsak irodalomellenes (mai szemmel nézve), hanem óriási munkát igényelt a tanártól, de még nagyobbat a tanulótól és nem is vezethetett másra, mint megmerevedett ítéletek betanulására. S ma már úgy gondoljuk, hogy egyetemes művelődéstörténeti szemlélet kialakítása nem egy tárgy feladata, hanem az egész nevelési rendszer, a tárgyak összességének munkája. A fentiek alapján a magyar irodalomtanítás első ötven esztendejében a vezér nagy erényeivel és hátráltató mozzanataival a tankönyv. Hangsúlyozzuk, hogy Beöthy könyve a maga nemében mint 4 Kékv Lajos : B.öthy Zsolt. 8.1.
