Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Kónya József: Az irodalomtanítás perspektívája
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE W A társadalom maga az orgánizmusokhoz hasonlóan a spontán megnyilvánuló anyagi és szellemi erők munkája következtében lassan, szinte észrevétlenül, belülről alakul át. A társadalom intézményeinek átalakulása ezzel szemben kívülről jövő s ugrásszerű. Egy hasonlat világossá teszi gondolatomat. A társadalom fejlődése olyan, mint a gyermeki testé, amely minden nap, de észrevétlenül változik, az intézményeké s ezek között az iskoláé pedig olyan, mint a testet fedő ruháé, amely elszennyesedik, de szabása és nagysága ugyanaz marad mindaddig, amíg egyszer csak észre nem vesszük, hogy szorít s az időközben lassan megnövekedett testet többé nem boritja be. Ilyenkor az elnyűtt ruhát vagy eldobjuk s helyébe újat szabatunk, a társadalmak életében ezt az eljárást forradalomnak nevezik, vagy pedig szépen kitoldjuk, kifoldjuk a régit, ez az alkotmányos reform. Elképzelhetjük, hogy a társadalom az emberi testhez hasonlóan eljut a megcsontosodás állapotába, azaz többé nem változik, ilyenkor azután intézményeit sem szükséges többé változtatni. A kínai történelem nyújt erre tipikus példát. Mi azonban még nem tartunk itt s állandóan érezzük, hogy intézményeink, közöttük az iskola, nem felelnek meg többé pontosan a megváltozott viszonyoknak, ezért állandóan folyik a régi köntösnek a toldozása és íoldozása. Reméljük, hogy többszöri próbálgatás után sikerül majd azt úgy kitatarozni, hogy nem fog sem szorítani, sem ráncot vetni. Nyíregyháza. Dr. Gacsályi Sándor. Az irodalomtanítás perspektívája. A természettudományok múlt századi diadala után, korunkban a szellemtudományok újjáéledéséről beszélhetünk. A reális tudományok múlt századi győzelme annyira megmámorosította a szellem- tudományokat, hogy módszerben maguk is annak híveivé szegődtek és a természettudományok törvényei szerint próbálták bejárni új kutatási területeiket, előkészítve ezzel maguk számára az átalakulás szükségszerű bekövetkezését. A filozófia naturalista pozitívizmusnak nevezi a szellemnek azt az átjárását, mely a szellemtudományokat a természettudományok módszer-igája alá kényszerítette. Ennek a metafizika-mentes „új tudományinak, melynek büszke herold- szava „a tudás hatalom“, köszönhetjük mai civilizációnk minden haladását, de neki köszönhetjük nem utolsó sorban kultúránk küzdelmét a fentmaradásért. Hiszen, hogy mást ne említsünk, ennek a szellemi iránynak gyermeke a történelmi materializmus és a marxizmus. A pozitívizmus a természettudományok analógiájára a szellem- tudományokat is a kísérlet, bizonyítás és a kauzalitás elvére igyekezett építeni. Számára „az a tudás pozitív, ami tény, amit nem lehet tagadni, illetve : aminek az érvénye kétségbe nem vonható.“1 A tény 1 Nagy József: A modern gondolkodás 79 80. 1.
