Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Soós József: Az új középiskolai törvény
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 151 Az új középiskolai törvény. Az 50 éves középiskolai alaptörvényt július 1-én új törvény váltja fel. Az új törvény létrejövetelét a minisztérium avval indokolja, hogy a középiskolai műveltséggel szemben támasztott igények a tanulók túlterhelésére vezettek, s úgy a humanisztikus, mint a reálisztikus irányú középiskolák mellett ki kellett fejlődni a modern nyelvet tanító irányzatnak, melynek alapján az 1924. évi XI. tc.- kel megszervezték a reálgimnáziumot. A reálgimnázium ez alatt a tíz év alatt tanterv tekintetében már több változtatáson ment keresztül, s ez azt igazolta, hogy a reform nem tudta kiegészíteni a középiskolai oktatáshoz fűzött reményeket és kívánságokat, úgyhogy a miniszter végre is kénytelen volt engedélyezni a gimnázium bifur- kációját, amit pedig annak idején kérlelhetetlenül visszautasítottak, így azután előállott az a helyzet, hogy a gimnáziumnak is voltak reálgimnáziumi tanulói, amennyiben görög helyett körülbelül 50% más idegen nyelvet tanult, s a reáliskolának tanulói közül is mintegy 30% tanult latin nyelvet is. Ezen az állapoton akar segíteni az új törvény avval, hogy a négy alsó osztályt tanterv tekintetében egységessé teszi, s csak a négy felső osztályban válnak szét gimnáziumi és reálgimnáziumi tagozatokra. A törvény szerint a középiskola célja, hogy a tanulót „a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa“. E célnak megfelelően az új tanterv a tanítás központjává a nemzeti tárgyakat fogja tenni. Ezek : „Elsősorban a magyar nyelv, irodalom és művészet, a történelem körében az állami, gazdasági és társadalmi élet jelenségei, a föld- és néprajz és a magyar művelődés történetében alapvető szerepet betöltött latin nyelv és műveltség és a nemzet erkölcsi világnézetének alapjául szolgáló vallások tana.“ Nem szorítja tehát háttérbe, igen helyesen, a latin nyelv tanítását, de a klasszikus irodalomból főleg a jellemképző és a latin műveltség mibenlétét megvilágító olvasmányokat fogja kiválogatni, közelebb hozza a nemzeti műveltséghez annyiban, hogy a klasszikusokon kívül gondot fog fordítani a magyarországi latinság jelesebb termékeire s ki fogja domborítani a magyar és latin műveltség egymáshoz való viszonyát. A történelem a nemzeti történelem tanítása lesz a vele kapcsolatban levő világtörténelmi események és helyzetek, az állami, gazdasági és társadalmi élet jelenségeinek ismertetésével. A magyar nyelvi és irodalmi oktatásból ki fogja küszöbölni a stilisztikát, retorikát és poétikát, melyekre a múltban annyi időt hiába elfecséreltünk. A modern nyelvoktatás elsőrendű célja az illető nyelv elsajátítása lesz megfelelően kiválasztott irodalmi olvasmányokkal kapcsolatban, megtisztítva „azoknak a német, vagy francia, vagy olasz gyermekeknek élvezetére szolgáló régi irodalmi műveknek olvasásától, melyek a magyar gyermeknek csak keserűséget és kínlódást okoztak.“
