Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 4. szám - Szathmáry Lajos: A tanár az irodalomban

148

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

7. A vidéki gimnáziumok diákjainak passzív, csupán befogadó önállótlanságra nevelő, memorizáló eljárása és magatartása az iskola keretén belül akkor válik aktívvá először, amikor az érettségi tételek megszerzéséről van szó. Nem a tananyagra kíváncsiak, hanem a pecsétes papiros kell nekik. (Móric, Forr a bor: 160.)

*

Áttérünk a tanár és a diák egymáshoz való viszonylatának a vizsgálatára az iskola életén belül.

8. A diák e passzív, rezignált magatartásának az irodalom szerint az iskolák drill-szelleme az oka. A muszály-embernek, a rabszolgának nehéz, ízetlen az a munka, amely az önként vállalkozónak, a magaurának öröm és felszabadulás volna. (Móric, Forr a bor : 75.)

9. A rabszolgának nincs erkölcse. A drillben felnövekvő diák csak félelemből követi a jót, esetleges jóságának így önértéke nincs, a bűnt viszont szinte nem is bűnnek tartja, hanem csak tiltott dolognak, amelyet „mégis elkövetni“ : virtus. így lesz hibás pedagógiai módszer mellett a bűn a diák szemében erény. A külső büntetés csak megkeményíti a szívet, márpedig a tanár rendszerint csak ilyen tüneti-kezeléssel gyógyítja az erkölcsi beteget, jóllehet az orvos- tudomány állítja, hogy a bűnözési hajlam sokszor pl. a kiválasztás orvosi folyamatával áll kapcsolatban. Az ilyen kéreg-fegyelmezés céltalan, a bűnösre káros, a többi diák előtt még nevetségessé is válhatik. (Bibó, Anyám : 88—89. és részben Thorberg, A Gerber érettségije.)

*

Az iskolát a diák előtt az irodalom szemében maga a tanár személyesíti meg. A tanár nyolc éven át naponta öt órán áll a diák előtt, aki a tárgyat, a pedagógiát mint módszert és mint intézményt, sőt magát a kultúrát is a tanár egyéniségén keresztül fogja fel. Az ennyire exponált helyen álló tanár feltétlenül erős, sőt ellenséges kritikának van kitéve.

10. Az egyoldalúan függő, külsőleges viszony a tanárt „hivatalból“ a diák ellenségévé tette. Ezért a diák kritikája rosszindulatúan éles, mindenre kiterjed, a ruhától a testtartásig, a hanghordozástól egészen a tudományos képzettségig, sőt a modern olvasottságig.

11. A tanár ruházkodását a diáktömeg figyelme kíséri; csak kevesen, a legjobbak teszik túl magukat e külsőségen. (Boross, Forgószél: 115.)

De e külsőségen túl is kapva-kap a diák a tanár minden gyön- géjéri.

12. Vannak kitűnő szakemberek, akiket diákjaik lépten-nyomon „felhúznak“, mert tárgyukat nem a diák nyelvén adván elő, azok unatkoznak s tréfából zavarják a számukra így semmit sem jelentő előadást. Csak egy-két értelmes diák tud ilyen, a tárgyán keresztül fegyelmezni nem tudó szakemberrel együtthaladni. (Móric, Légy jó mindhalálig : 141—145.)