Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
122 PROTESTÁNS TANÜGVf SZEMLE legjobb bizonyíték arra, hogy mennyire átérlelt gondolatokat hoz az olvasók elé. Beszél először a filozófus egyéniségéről, fokozottan kifejlett önállító és önátadó ösztönéről, természetéről. Ihletett szavakban jellemzi mind a kettőt, sajnálom, hogy e hely nem engedi meg szííkreszabottságával az idézést. A filozófus fő jellemvonása a próféta és művész szintézise : a változatlan örök igazságnak hűséges szolgája az, és a valósággal szemben ennek az igazságnak kérlelhetetlen megvalósítója szeretne lenni. Az igazság tehát a filozófus igazi hazája és — problémája is. Mint az ideálizmus elszánt harcosa, hirdeti az abszolút igazság létezését. A törvény előbb meg volt, mint pl. a test szabad esése. Ebből következik, hogy nem is az igazságnak kell alkalmazkodni a változó Világhoz, hanem megfordítva. Messzemenő következtetések magva ez ! Mégis vannak olyan elméletek, amelyek az igazságnak feltétlenségét tagadni igyekeznek. Egyik a térnek és időnek bizonyos pontjára és egyénekre szeretné korlátozni : ez a relativizmus, a másik még valami más feltételt keres, amelytől függne az igazság érvényessége : ez a pragmatizmus, a harmadik önámítást lát benne, ez a fikcionálizmus. Mindezeket részletesen tárgyalja. Az agnosz- ticizmus, irracionálizmus, kriticizmus kerül aztán sorra. Kantot is tovább fejlesztené : a megismerhetetlen „Ding an sich“ helyébe az igazság végső megismerhetőségét kell tennie a komoly filozófiai törekvésnek. Világnézeti nagy egységekre kerül aztán sor, melynek két formája van csak nála : a naturalizmus és az ideálizmus. Talán szerencsés is ez a két ellentétes számlálóval közös nevezőre hozás, melyben elvégre benne gyökerezik minden egyéb „izmus“. Majd a filozófia sorsát vázolja nagy vonásokban : Görögországban, a középkorban, újkorban — aztán a test és lélek örök problémáját fejtegeti, amelyet ő dualista értelemben old meg, azonban lépten-nyomon érezhető, hogy a priust ő a léleknek adja. Eléggé iskolázott azonban természettudományosán ahhoz, hogy a maga kerítésén túl lásson : hirdeti a a transparens nélkülözhetetlenségét a megjelenéshez. Az emberi élet értékeiről, a művészetről, majd a filozófiáról és kultúráról szólnak megkapó fejezetek. Végül pompás szemelvényekben •— részben eredeti fordításai nyomán megjelennek a láthatáron a filozófia hegycsúcsai. Hérakleitos, Protagoras, Platon, Aristoteles, Szent Ágoston, Aquinoi Szent Tamás, Descartes, Kant, Schopenhauer, Bergson vonulnak fel, megfelelő kis életrajzi ismertetés után, akárcsak Veszély tette a pedagógusokkal. Végül irodalmi utalásokat ad a további tanulmányozáshoz, amelynek szintén jellemző érdeme, hogy mentes a nagyképűségtől, s így nem riasztja el a jóindulatú olvasót a temérdek könyveimmel. Mindezekből kitűnik, hogy iskoláink is hasznos segítséget nyernek Nagy József könyvével, melynek tehát egyetlen könyvtárból sem szabad hiányoznia. Végre van egy könyv, amit úgy is nevetségesen szűk térre korlátozott filozófiai oktatásunk után az érdeklődőbb ifjaknak jó reménységgel lehet a kezébe adni : nem fogja nyomán megutálni a filozófiát, hanem ellenkezőleg, kedvet kap a további elmélyedéshez. Theo Herrle : Aufriss der Kultur. Wolfqanq Richard Lindner Verlaq, Leipzig. 8. r. 32 1. Aki mostanában külföldön jár, vagy legalább is figyelemmel kíséri a külföldi szellemi áramlatokat, meglepődéssel tapasztalhatja, hogy mennyire divatossá vált a kultúra kutatása. De csak első pillanatra tűnik fel divatnak, mert ez ennél sokkal több : örvendetes jelenség, jelenti az élet magába véve sokszor szétesőnek látszó jelenségeinek egy nagy egész keretében való filozofikus szemléletét. Innen van a Kulturkunde óriási jelentősége a németeknél az iskolai tantárgyak során : összefoglal sok mindent, amely egy nép lelkére, életére vonatkozik, szervesen fűzi össze, ami azelőtt talán sok tanár között oszlott meg. Minket, magyar tanárokat is közelről érdekel tehát ez a kulturális kutatás és építgetés, amelynek szolgálatában áll Herrle lipcsei gyakorlati pedagógiai professzor fenti értékes füzete. Értékét növeli, hogy kevés lapon akar sokat mondani !. . . Nézzük, hogyan rajzolja ő meg a kultúra szerkezetét ! A kulturális alkotó erőket öt forrásból vezeti le : Mindenekelőtt fontos
