Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Dr. Losonczi Zoltán: Petz Gedeon
92 PRO TESTÁ NS T AN ÜG YI SZEMLE Egyetemi tanári működésének mélységes hatását szeretettel méltatják a mostani ünnepi megemlékezések, de igaz hálával gondol rá mindenki, akinek csak alkalma volt azt közelebbről megismernie. Egyetemi előadásai az anyagnak legapróbb részletekig való ismeretéről, világos előadási módról, kiváló ítélőképességről tanúskodnak. A szinte száraznak látszó nyelvtudományt a legérdekesebb tudományok egyikévé tudta tenni. A hangok, képzők, ragok előadása folyamán csaknem megelevenedtek. S az egyes kérdésekkel kapcsolatban a különféle szaktekintélyek ellentétes véleményeinek felsorolása után igazi éleslátással tudta megtalálni a leghelyesebb, az igazságot leginkább megközelítő utat. Nem csoda, hogy ily módon a hazai német nyelvtudomány nagy fellendülést mutatott, s tanítványai doktori értekezésül a módszeres nyelvjárásleírások s egyéb tanulmányok egész sorát készítették el. De nagy hatással volt Petz a magyar nyelv tudományos vizsgálatára is. A már fejlett német nyelvtörténet kérdéseinek rendszeres, alapos tárgyalása szinte önként nyújtott sokféle indítást magyar nyelvtörténeti problémák megfejtéséhez. Németh Gyula az Emlékkönyv számára írt cikkében egyetemi éveire visszatekintve a körülmények szerencsés találkozásának tartja, hogy a magyar és finn-ugor nyelvészet oly kiváló előadói, mint Simonyi, Szinnyei s az akkor még magántanárként működő Melich és Gombocz mellett ott voltak Schmidt, Asbóth és Petz, mint az indogermán, szláv, illetőleg germán nyelvtudomány képviselői. De Petz Gedeon mindenkor tudatában is volt magasztos hivatása jelentőségének. Igazi pedagógus maradt az egyetemen is, s 1915-ben tartott dékáni megnyitó beszéde kitűnő összefoglalást nyújt az egyetemi oktatás lényegéről (Budapesti Szemle 1915, 164. k., 229—237). Mily nagy igazságot fejeznek ki egyebek közt-a következő gondolatai : ,,A tudományos kutatás szabadsága és a tanítás szabadsága : ez az, amiről az egyetem, ha igazán tudományegyetem akar lenni, soha senki kedvéért le nem mondhat.“ „Az egyetem magasabb feladata . . . az, hogy önálló tudományos munkásságra képezze ki hallgatóit, ...itt a tanár együttes munkára szólítja tanítványait, ez a munka pedig a tudományos igazságért való küzdelmet jelenti“ (231) . Éppen azért az egyetemi előadások „a tudomány eredményeit úgy mutatják be, amint létrejöttek : feltüntetve az egymással harcban álló ellentétes felfogásokat, állást foglalva velők szemben és ezzel a hallgatóságot is állásfoglalásra és kritikus gondolkodásra serkentve“ (232) . Az egyetem pedagógusát méltányolták Petzben akkor is, midőn 1905-ben a budapesti tanárképzőintézet igazgatójává, 1925-ben pedig elnökévé nevezték ki. Hogy e téren is mily buzgó kötelességtudással működött, hogy mennyire igyekezett a középiskolai tanárság gyakorlati kiképzését mind jobban emelni, azt részletesen Melich János fejtette ki üdvözlő beszédében (Magy. Paed. 1933, 192—3). A középiskola ügyei iránt való további érdeklődését bizonyítják