Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Mockovcsák István: Az angol nyelv tanítása fonetikai jelek segítségével
334 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mikor több elfoglaltságunk van, kell átnézni. A tanulónak is jobb, hogy az év végén nem kell még a növénygyűjteményt is rendezni. A legfontosabb azonban az, hogy a tanulókat sok felesleges munkától kíméljük meg s mégis a célnak legmegfelelőbb gyűjteményük lesz. Hajdúnánás. Igmándy József. Az angol nyelv tanulásánál kezdők számára igen nagy nehézség a helyes kiejtés elsajátítása. Megnehezíti ezt az a körülmény, hogy az angol olvasásra semmiféle szabály nincsen, legföllebb nagyon általános szempontokat lehetne adni. így azután nincsen más hátra, mint minden egyes angol szó külön megtanulása. Egy-egy angol szó megtanulásánál így tulajdonképpen kettős munkát végzünk : külön kell megtanulnunk a szó vizuális és külön az akusztikus képét. Ez természetesen nem könnyű feladat s alaposan próbára teszi a tanuló zenei hallását is. A jó hallás mindegyik nyelv tanulásánál igen fontos, de különösen nagy szerepet játszik az angol nyelv- tanulásban s igen sokan csak azért nem tudják az angol nyelvet többévi angliai tartózkodás után sem tökéletesen elsajátítani, mert nincs zenei fülük. Ha ez valakinél hiányzik, beszélhet az illető angolul grammatikai szempontból bármilyen kifogástalanul, a szakértő hallgatóra mégsem fogja a született angol benyomását tenni. A zenei hallás nemcsak a szavak helyes kiejtésében segít bennünket, hanem ez az alapja az angol beszéd speciális dallamának is, az úgynevezett „intonation“-nek is. Az angolul tanuló számára nagyon megkönnyítik a kiejtés helyes elsajátítását a fonetikai jelek. Ezek nélkül alapos angol nyelvtanítást — különösen iskolában — el sem tudok képzelni. Nemcsak az új szavak megtanulásánál hasznosak ezek a jelek, hanem talán még inkább az ismétlések alkalmával, mikor is a tanuló szófüzetében minden egyes szó mellett zárójelben megtalálja a szó helyes kiejtését is. Nagyon természetes azonban, hogy a fonetikai jelek csak segédeszközök a fül számára, mintegy azt mondhatnék, hogy a szemet segítségére hozzák a fülnek s a szó helyes kiejtését lerögzítik. Az angoltanár leghelyesebben akkor jár el, ha minden előforduló ismeretlen szót felír a táblára, a szót először ő maga —• lehetőleg többször is — kimondja, majd négy-öt tanulót felszólít, hogy azok is ejtsék ki a szót. Mikor így a növendékek füle megszokta a kiejtést, akkor történik ennek fonetikai jelekkel való lerögzítése. A tanár a táblára írja a szót fonetikai átírásban is, a tanulók pedig szófüzetükbe zárójelben a szótári alak mellé. így aztán ismétlések Az angol nyelv tanítása fonetikai jelek segítségével.
