Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 81 módon magasabbrendű erkölcsi életet él. Irányelve kettős : vallásos és erkölcsös — a közösség és Isten szolgálata. A vallásosan erkölcsös személyiséget éppen a közösségért való •élet teszi feltétlenül értékessé. Nincs egyén közösség nélkül, sőt a közösségből származó erők teszik személyiséggé is. Viszont a közösség (az egész) is csak egyesekben és egyesek által létezik. Minden közösség az Isten országa megvalósulásának egy-egy fokozata, mert alkotói — az egyesek •— az isteni gondolat hordozói. A fokozatok tagjai pl. az időben megjelenés sora szerint: család, törzs, nemzet emberiség. Mindez metafizikai értelmezéssel a szeretet országába, az Egészbe tömörül bele. Mindegyiknek az isteni gondolat megvalósulásának mértéke ad értéket. Mindegyik csak a maga sajátos .rendeltetése által válik a szerves egység tagjává. Együtt nagy organizmust alkotnak, minden egyes alakulatuk egymást élete és értéke szerint kölcsönösen feltételezi, de közöttük — létezésüket tekintve ■— különbség nincs, mert minden egyes Én egyenlő érvénnyel torkollik a végső egységbe a szervezetben elfoglalt helye által. Mindegyik szervezet kifejlett formájában személyiség. Pl. a nemzet, melynek teste a haza, lelke a nemzeti nyelv és vallás, mint értő lélek a történetében, mint érző a haza szeretetében, mint gyakorlati a haza törvényeiben és szokásaiban van meg. A történeti hatalmak (pl. a nemzet) mint szervek fejlődnek, benső kiteljesedéssel és felfelé haladva egymás fölé tagolódással. E szervek értéke a szervezet számára annál inkább emelkedik (ezt jelenti a ,.benső kiteljesedés“), minél sajátosabb, differenciáltabb a szerv működése. Míg a felfelé haladó tagolódás a szándékos egyéni akarat eredménye. A személyiség közösségi érzése ,,a maga sajátosságát egészen a köz építésére ajánlja fei“ (Schneller) s ennek a személyiségnek erőforrása Isten. Schneller optimizmusában az emberiség fejlődését ténynek látja a természet erői felett való fokozatos uralkodásban és a szellem mindent felölelő kifejtésében. Tehát végső eredményként megvalósul a szeretet végtelen országa. Mikor Schneller a történeti életet szemléli, úgy találja, hogy benne a középponti fény Krisztus személyisége. Benne nyilatkozik meg egyetemesen a keresztyén szeretet elve. Ő előtte az érzéki Éniség álláspontja van, ebből csakhamar a társadalmat elismerő ember fejlődött. Bekövetkezik a történeti Éniségek kialakulása, melyek nem akarják elismerni az egyént a maga sajátosságában, más felől nem ismerik fel másféle kollektív formának létezését. Krisztus fenséges élete jelenti a tiszta Éniség fokára emelő győ- zedelmet. A történeti életben Krisztus megjelenését nem követte ugyan döntő fordulat, nehéz küzdelme volt az újkor elején is. Ámde az emberiség fejlődése nem magára hagyott erők játéka, hanem benne egy magasabb vezető szellemnek, Istennek vezető elve érvényesül, egy cél felé való kialakulás. Az emberiség egész múltja nevelés a cél felé. Az irányító maga Isten, de Isten szelleme nem önkényes beavatkozás, hanem örökös útmutatás.
