Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 77 azt a tényt, hogy a Magyar Protestáns Almanach megjelent, és hogy szép külsőben és nagy tartalommal jelent meg, mint jó eredményt örömmel vesszük tudomásul. A mű címe és a szerkesztőbizottság közlése szerint egy évről- évre kiadandó munkával állunk szemben. Harsányi Zsolt író a könyvhöz írt előszavában azt mondja: „A könyv címe lehetne más is. Ilyenféle : Tanuld meg önmagad leikét és tedd teljessé, mert ha ezt Istentől kapott lelkeddel nem teszed, a porba veted Isten ajándékát.“ Tehát a Magyar Protestáns Almanach jóval több akar lenni, mint a protestáns egyházaknak, vagy akár az egész magyar protestántizmus- nak külső ismertetője, vagy az egy esztendő alatt lepergett eseményeknek a krónikása : a maga teljességében akarja a fölhasznált betűkön keresztül megszólaltatni a reformáció lelkét és visszhangot akar kelteni szavával az egyes protestáns emberekben. Produktív munkát akar végezni a lelkekben. Ennek a célnak a szolgálatában állnak a könyv tekintélyes részét elfoglaló tanulmányok (390. oldal). Harsányi Zsolt előszava után Dr. Karner Károly a protestántizmus világhelyzetéről ad általános képet, Dr. H. Gaudy László pedig Németországnak mai protestáns közviszonyairól értesíti az olvasót. Mindkét tanulmány kimerítő tájékoztatást ad és alaposan válaszol olyan kérdésekre, amelyek manapság közszájon forognak, de amelyekre nézve eddig a magyar protestáns társadalom nagyrészt a napi sajtó bizonytalan értékű közleményeire volt szorulva. Makkai Sándor, Péter Mihály és Papp Fülöp a romániai, csehszlovákiai és jugoszláviai protestáns közviszonyokat ismerteti. Könyvünknek sok tekintetben ez a legszomorúbb szakasza. Nagyon helyes, hogy ezek a kérdések a legilletékesebbek írásán keresztül tárulnak fel olvasóink előtt, hiszen a megszállt területek protestánsainak élete igazán a legközelebbről érdekel mindnyájunkat. Kellemetlen a legutóbbi cikknek, Papp Fülop püspök cikkének túlságosan rövidre szabott volta. A sorra következő két tanulmányban Dr. Sebestyén Jenő a református, Dr. Varga Béla az unitárius vallásról ír. Itt erősen hiányzik az evangélikus vallásról szóló dolgozat. Dr. Szabó Aladár a magyar protestántizmus rövid történetét adja, a következő öt cikkben megismerkedünk a protestántizmus hatásával, amint az a politikai (Bállá Antal), szépirodalmi (Dr. Nagy Sándor), tudományos (Dr. Bácz Lajos), tanügyi (Dr. Neményi Imre) és gazdasági (Dr. Ihrig Károly) életben érvényesült. Forgács Gyula a protestántizmus lélekrajza és Dr. Victor János a Ma vallási problémái című cikkek után találjuk mint befejezést Szabó Imre, Kemény Lajos és Dr. Csíki Gábor tanulmányait a három magyar protestáns egyház életéről. Amint a felsorolásból látszik, igen széles kört fog át az almanach tanulmányaival, s ha valóban évről-évre fog megjelenni a könyv, akkor talán kissé sok is az 1933. évi kötet anyaga. Ennek azonban valószínűleg abban van a magyarázata, hogy a szerkesztőség a legelső kötetet, mint megindulást, szélesebb körre akarta kiterjeszteni.