Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 75 Örömmel kell üdvözölni Posta bátor és igaz szavait és valóban kívánatos volna, ha a pedagógusok és testnevelők az ő nézeteit minél szélesebb körben magukévá tennék és ezeknek a jól megalapozott •elveknek hatása alatt az eddigi intézkedéseket is revízió alá vennék. A könyvnek ezek mellett az új meglátások mellett nagy előnye, hogy a közismertnek minősített tényeket — mint a sport önfegyelmező, szexualitást levezető és a tiszta, egészséges életre és házasságra nevelő hatását — több helyütt kidomborítja és ezáltal azoknak is útmutatást ad, akik a kérdésben kellő járatossággal még nem rendelkeznek. Pedagógus köreink figyelmét rá felhívjuk. Dr. Menyhárd Irén. Dr. Veszély Ödön: Pedagógia. Második teljesen átdolgozott kiadás. 1932. Tudományos zsebkönyvtár 171—172. a—b. Révai kiadás. Lapunk legutóbbi számának könyvszemléjében esik szó Weszely egy másik művének ismertetése során a szerzőnek e legújabb munkájáról. Csak pár szó vonatkozik reá, de már ezek felkelthetik a pedagógus érdeklődését e kicsiny alakban megjelent, de nagyjelentőségű neveléstani munka iránt, mert ez „kultúrfilozófiai alapon állva a jövő pedagógiáját“ jelenti. Nagy szó ez a mai világban, mikor egyrészt a nagy anyagi és gazdasági válságok kétségkívül bénítják szellemi életünket s mikor a sok emlegetés folytán ugyan kissé megkopott, de lényegében különösen ma, „kultúrfölényünk“-et mozdítja elő minden egyes tudományos értékű könyv. Ez a munka pedig egyenesen hivatott arra, hogy necsak a szakembernek tegyen hasznos szolgálatot, de a nagy- közönség érdeklődését is felkeltse és kielégítse. Itt különösen a szülőkre gondolok, kik Istentől hivatott, döntő fontosságú nevelési tényezők, nevelők, kiken azonban oly sok szomorú esetben beigazolódik a bibliai szó, hogy „sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak“. A szakember számára e mű legnagyobb értékének látom azt az éleslátású átpillantást, mellyel a szerző a neveléstant az egész szellemi élet középpontjában látja és láttatja. Tágabb értelemben szerinte a neveléstan ,,a műveltség tudománya, mely a neveléssel az embert be akarja kapcsolni a művelődés folyamatába, hogy életfeladatait minél tökéletesebben megoldhassa s maga is necsak részese, hanem egyúttal tevékeny munkása legyen a kultúrának“, Ebben a meghatározásban benne rejlik a nevelési cél kitűzésének ideálizmusa és a módszer reális megválasztásának szükségessége. Rávilágít a pedagógia elméleti és gyakorlati jellegére, annak normatív jelentőségére, az öntevékenység fontosságára. A pedagógia segédtudományainak felsorolásakor is kiszélesíti az olvasó látókörét, mert az etika, psichológia, logika, esztétika, köz- gazdaságtan és egészségtan mellé odasorolja a gyermektanulmányt (pedológia) és a szociológiát is. A mű felépítése magyarázza meg a látókörnek e kiszélesítését. Vessünk ebbe is egy pillantást 1
