Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 73 szernek a gyakorlása révén közelebb érzi magát a tanáraitól a tanórákon bemutatott bonyolultabb kísérletekhez is ; értelmesebben szemléli és látja azokat, hiszen ő maga is kísérletezett már. Nagy eredménynek tekintik a kísérletezésnek, megfigyelésnek gondolkodást fejlesztő és fegyelmező voltát, továbbá azt a körülményt, hogy a természet jelenségének közvetlen előidézője és megfigyelője maga a tanuló. A munkáltató óra értékes velejárója az üdébb — természetszemlélet és pozitívabb, maradandó ismeret a természetismeret nyomán lényegre szorítkozó kifejezés, amely nem tűr üres fecsegést és szofista gondolkodást. Természetesen annál jobban fejlődik a logikus gondolkodás, minél magasabb osztályokkal kísérletezünk. Protestáns iskoláink már majdnem mind bevezették a fizikai gyakorlatokat, sok helyen vannak ásványtani-vegytani gyakorlatok, sőt már itt-ott megindultak a biológiai (növénytani és állattani) gyakorlatok, kísérletek is. Érthető ezt hiszen a mi iskoláink mindig az élen jártak, vezettek, amikor helyes új módszerek, tanítási eljárások bevezetéséről és alkalmazásáról volt szó. Horváth Károly. Duvoisin, un confident de Rousseau. Lajos Rácz. 8°. 31 1. Ez a tanulmány tulajdonképpen az Annales de la Société J. J. Rousseau-ban jelent meg s abból külön lenyomatban is. Szerzőjét mindnyájan ismerjük, mint a magyar protestáns tanárság és a református tanáregyesület kiváló alakját, aki irodalmi téren is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Egyike afna tudósainknak, aki állandó kapcsolatban van a külföldi tudományos világgal s német, de főként francia lapokban és folyóiratokban ismerteti a magyarság nemzeti törekvéseit s irodalmi életünk fontosabb jelenségeit, amivel megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz hazánknak. Jelen tanulmánya az akadémia kiadásában megjelent „Rousseau J. J. élete és müvei“ (II. k.) c. művéből sarjadzott ki. Ott tűnt szeme elé Rousseau egyik bizalmas embere, Jean-Jacques Duvoisin, akiről akkor még alig tudott valamit. Azóta (1928) mindenfelé kereste nyomát s kitartó kutatásának sikerült olyan hiteles adatokat és okmányokat feltalálnia, miknek alapján összeállította életének főbb vonásait. így ennek a Svájcban, Franciaországban és Hollandiában működött francia embernek egy magyar írótanár örökítette meg életét és munkásságát franciái nyelven. Úgy említjük ezt fel, mint nemcsak a nagynevű szerzőnek, hanem az egész magyar prot. tanári rendnek a dicsőségét. Duvoisinről legyen itt elég annyit följegyezni, hogy református pap volt Rois-le-Duc-ban, a francia Svájcban, később Páris- ban a holland követség református lelkésze. Időzött Hollandiában s Rousseau amsterdami kiadója, Rey útján ismerkedett meg a híres elméleti pedagógussal és nagy bölcseleti íróval. Duvoisin mutatta be Rousseaunak (1761) az akkor külföldön tanulmányúton levő fiatal magyar főurat, gr. Teleki (I.) Józsefet, e nagytudományú mágnást, a későbbi koronaőrt és az 1791 -i budai országos református zsinai 3
