Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek
34 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE hozzájárulása kellett. Közgyűlést is hívtak össze, de alig tudták ezt megtartani, mert csak félórás várakozás után jött össze annyi ember, ahányra a határozathozatalhoz szükség volt. S kik voltak ottan, vagy inkább kik nem voltak ottan? Egyetlen egy tanár sem jött el, a testvérintézetek tanárai távolmaradtak akkor, mikor tanári kérdésről volt szó, mikor iskolaépítésről határoztak. Meghozták a szükséges határozatot, megszervezték a tanári állásokat, de a tanárság maga nem támogatta azt az érdeket, mely óraadóként dolgozott kartársaknak véglegesítését eredményezi. Meg kellett ezt írnunk, mert ezen az úton soha megbecsülést nem szerezhet a tanárság magának, bármilyen címet és jelleget is sikerül papíron magának kiküzdenie. Egyetlen mód az előtörésre az, ha megjelenik mindenütt, ahol alkotni kell, de főleg akkor és ott, mikor iskolai kérdés megoldása parancsolja ezt. B. D. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK. I T I Domby László, a miskolci leánygimnázium igazgatója, a tiszáninneni református egyházkerület fő- jegyzője és középiskolai felügyelője, az egyetemes konvent középiskolai szakelőadója, zsinati rendes tag, folyó évi december hó 7-én elhunyt. A temetésen résztvevő gyászolók tömege, a tanítványok serege, az egyházi és világi funkcionáriusok nagy száma, de különösen megannyi munkakört jelentő sok-sok megtisztelő tisztsége a megboldogultnak arról beszél, hogy a magyar református tanárságnak köztiszteletben, általános megbecsülésben és szeretetben álló alakja szólíttatott el. Valóban Domby László éiete cáfolata volt a „Quem dii ödere“ pogány rabszolga-bölcsességnek. Pedig emberek tetszését, hatalmasok kegyét sohasem kereste, szavát is ritkán lehetett hallani a fórumon. Nevét kivételes szellemi képességei, széleskörű műveltsége, de különösen puritán egyénisége, megvesztegethetetlen igazságérzete, munkaszeretete és rendíthetetlen kötelességteljesítése tette tiszteltté és becsültté az emberek előtt : a kevés beszéd és sok munka embere volt. Domby László a biharmegyei Sárándon született, a bihari hajdúk vidékén, mint kedves költője, a szalontai nagy hajdú, akinek életbölcsességével rokon az ő életfelfogása és zárkózottságával, tárgyilagosságával lelke szemérme is. Ősei az Ür oltára körül forgolódtak. E szolgálatra készült ő maga is a debreceni Kollégiumban, amelynek széniora, dísze, büszkesége, hűséges tanítványa volt mindhalálig. Lelkét azonban rabulejtették a profán tudományok; a teológiai stúdiumok után az egyetemre ment, a templomi szószék helyett a tanári katedrát választotta : a sárospataki főiskola tanára lett, ahol oly hűséggel sáfárkodott, hogy csakhamar a miskolci felsőbb leányiskola igazgatójává választatott el, amelynek huszonhárom éven át, haláláig volt országszerte jól ismert igazgatója. Itt, ezen az oltáron áldozta aztán tömjéné legjavát, élt, hatott, tanított, irányított, alma matere drága tradíciói, a Márton- falviak, Maróthiak szellemében. Orando et laborando ! Domby László, a hűséges tanítvány szép élete az öreg Kollégium jelmondatát ékesen példázza. Ez eszményekért elégett élet új színekkel gazdagította a magyar református iskola tradícióit: a magyar tanári hivatásnak pedig tiszteletet és becsülést szerzett. Áldott legyen érte emlékezete! Integer vitae scelerisque purus, halkszavú Domby László, örökre elnémultál, de emléked élni fog a mi szívünkben. p. f. Benkó Imre. meghalt. Bölcs, volt. Legyen áldott emlékezete. A nagykőrösi református gimnázium ny. tanára, ______ az Arany János Társaság elnöke, 74 éves korában lelkes és igaz tanárember, a kultúra fáradhatatlan harcosa
