Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Hazai irodalom
370 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE kedves a templomban. Ifjúsági istentiszteleten meg sohasem szabadna a gyermekkarnak hiányozni. Az egyházi énekkar megszervezéséhez nem kell más, mint pár egyházi énekóra ügyes felhasználása s így a koráltanítás mellett erre is fog idő jutni. A gyermekeknek pedig kedves lelki élmény az istentiszteleten való részvétel s az Isten szolgálatában való segédkezés. Összefoglalva mindent, a modern énektanításnak evangélikus iskoláinkban is szót kell adni. Sőt ha azt akarjuk, hogy 20—30 év múlva ne némuljanak el éneklő gyülekezeteink, templomi énekkaraink, ha észre akarjuk venni, hogy Luther bámulatosan széleskörű zenei célkitűzéseit nekünk köteleségünk magunkévá tennünk, akkor kell, hogy nemcsak az iskolának, hanem magának az egyháznak is az evangélikus zene iránti közönyét lerázzuk magunkról s felismerjük az evangélikus zene egyházépítő hivatását. Adná az Isten, hogy iskoláinkban minél előbb felcsendülne az új magyar énekszó s az új egyházi muzsika. Budapest. Králik Jenő. HAZAI IRODALOM. A bölcselet története főbb vonásaiban. írta: Kecskés Pál, egyetemi tanár. Budapest, Stephaneum-nyomda, 1933. A könyv a szerző kiadása. Előadásai alapján irta a szerző, ki a Pázmány Péter-tudományegyetem hittudományi karának tanára, ezen rendkívül értékes 646 oldalú munkát, amelynél kimerítőbb filozófiatörténetet magyar nyelven nem ismerünk. A tartalmas könyv felöleli a bölcsészet történetét a keleti népektől, az indusoktól és a kínaiaktól kezdve a legmodernebb gondolkodókig s a legújabb kor bölcseleté c. fejezetben Driesch, Spengler, Keyserling, Spranger, Eucken, Tröltsch, a mar- burgi és a badeni (értékelméleti) újkantianus irány, a fenomenológia, majd a kritikai realizmus (Riehl, Külpe, Volkelt, Messer stb.) époly gondos, kitűnő és alapos méltatást nyer, mint amilyet kapnak a filozófiatörténet előbbi korszakok elismert klasszikusai. Külön fejezetek szólnak a lélektan fejlődéséről, az új skolasztikus mozgalomról s kettő a magyar bölcseletről. A magyar bölcselet mai irányait külön részben tárgyalja ; behatóan fejtegeti hazánk legmélyebb s legeredetibb gondolkodóját, az evangélikus Bőhm Károlyt, majd Pauler Ákost és Bandenstein Bélát, továbbá a hazai filozófia többi művelőit. Nagy előnye a kitűnő könyvnek, hogy minden korszak végén a problémafejlődésre és a kor főgondolataira rávilágító jeles összefoglalást közöl találó fejtegetésekkel. így különösen kitűnő a középkori és az újkori világ- szemlélet szembeállítása. A középkorban az ember sem a megismerésnél, sem a cselekvésnél nem mértéke az igazságnak, hanem a dolgok objektív rendjéhez kénytelen igazodni (264. old.). A nominalizmus a metafizika alapjait megrendíti (278. old.). Míg a görög és középkori ember értékelő tekintettel nézte a kozmoszt, a részt az egészből értelmezte, az újkori ember... ,,csak elemzés által ismerheti meg titkait.“ „De a természet elmechanizálódásával bekövetkezik a filozófia krízise is. Mert a filozófia nem fizika, de egyetemes világmagyarázat.“ (280—281. old.) Teljes névmutató, továbbá minden gondolkodó után irodalmi útmutatás csak emeli e szép könyv használhatóságát, amely ellen protestáns szempontból sem emelhető semmiféle kifogás. Stílusa világos, vonzó ; tárgyalásmódja objektív. Álláspontja a teisztikus, objektív ideálizmus, amelyet korunk bölcseleté is pl. Driesch juttat kifejezésre s