Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Králik Jenő: A modern énektanítás új irányai
364 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE gyorsabban lelkesedő szívvel vannak megáldva; s a néprajznak, népművészetnek annyi ága van, mely női foglalkozás körébe tartozik vagy olyan téren mozog, amilyenről egyik nő a másiknak szívesebben és őszintébben beszél. Ezekben a munkákban még a cserkészeinkre is igen szép feladatok várnak. Debrecen. N. Bartha Károly. A modern énektanítás új irányai.' Az iskolai énektanítás munkásai kénytelenek beismerni, hogy az új magyar zenéből valami eddig nem érzett új levegő, új színpompa kezd szétáradni, amely olyan jól esik, mint nagy város után a mező üde, zöld színe. Az új magyar zene új zenetanítást hozott magával, az új pedagógia pedig új zenei közízlést fog eredményezni. Sajnos, az új iskolapolitikai intézkedések s az új tantervek mintha távolodnának attól a modern pedagógiai elvtől, hogy a tudományos s a művészi kiképzés egyenrangú. Hiszen a kedély és a képzelet helyes s egészséges irányban való kiművelése is époly fontos, mint az értelmi nevelés. És a huszadik század iskolája mégis nemsokára egészen el fogja felejteni a görög nevelés elgondolását, ahol központi helyen szerepelt a muzsika. Protestáns középiskoláinkat nézve az énekoktatás legjobb helyzetben a református iskolákban van. A Konvent mind a nyolc osztály számára előírja az énektanítást. Azonban ennek a rendelkezésnek az évvégi értesítők alapján körülbelül csak 9—10 iskola tesz eleget. Az evangélikus középiskolában a helyzet nem ilyen kedvező. Az értesítők csak az I. és II. osztályok, vagy jobb esetben az alsó négy osztály énekóráiról számolnak be, ének, vagy műének címén ; ez is sok helyen heti egy órában, néhol heti két órában. Az egyházi éneket heti egy órában tanítják a legtöbb helyen. Az V. és VI. osztályban az evangélikus középiskola már nem tanít éneket; kivételt Kőszegen s Budapesten találunk, itt is azonban zenetörténet címen. Annak ellenére, hogy a tanterv előírja a gyakorlatiéneklést, a nagy történeti anyag nem enged erre sok időt s így a zenetörténettanulás eredménye általános műveltségbe illeszkedő zenei ismereteket ad, ellenben gyakorlati éneklést már nem. Sajnos, az új iskolapolitika ezt a szép s különösen leányok nevelésénél nélkülözhetetlen tantárgyat is halálra ítéli. A zenei műveltség megalapozását tehát vagy az alsó osztályok énekóráira bízzuk, vagy más módon igyekszünk azon segíteni. Az énekóra ügyes anyagkiválasztással nagyban hozzájárulhat a zenei ismeretek, zenei olvasottság kibővítéséhez. Csak pár rövid példát említek : 1 Az Országos Evangélikus Tanáregyesület 1933. évi közgyűlésén tartott felolvasás.
