Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Arató Amália: A játék a modern nyelvtanításban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 345 A játék a modern nyelvtanításban. A modern pedagógia egyik törekvése, hogy minél több eredményt mutasson fel a tanulónak minél kevesebb megerőltetésével. Hogy pedig ez a kívánság elérhető legyen, feltétlenül szükséges, hogy a növendék felszabadulva minden gátló hatástól, jó kedvvel dolgozzék. Derű és hangulat nélkül alig képzelhető el igazi értékes és eredményes tanítói munka. Már Montaigne azt kívánta : ne fűzfavesszők borítsák a tantermeket, hanem zöld gályák és virágok, s falaikra a vidámság és öröm, Flóra és a Gráciák képei legyenek festve. Amikor a modern nevelő a pedagógiai haladás egyik vívmányának a reá bízott ifjúság örömmel végzett munkáját tekinti, hamarosan elérkezik a játékhoz, mint a gyermek fejlődésének fiziológiai szükségességéhez, valamint az ő pedagógiai munkájának egyik jelentékeny tényezőjéhez. A játék végigvonul az emberi életnek minden korszakán. Játszik a gyermek, az ifjú és a felnőtt. Ha azt keressük, kik nem szórakoznak játékkal, az orvosok megállapításaiban azt látjuk, hogy ezek egyrészt a gyengék és lábbadozók, akiknek hiányzik a testi erejük, továbbá az abnormisok, imbecilek és idióták. Az édesanya, ez az ösztönös nevelő, nyugtalankodni kezd gyermeke egészsége miatt, mihelyt az nem játszik. A játék tehát kísérője a normális testi és szellemi állapotnak. Wundt Etikájában a játékot a munka gyermekének nevezi. Valóban nincs is a játéknak egyetlen olyan alakja sem, amely ne találná meg a maga mintáját valamilyen komoly foglalkozásban. Valamennyien ismerjük Herbert Spencernek erőfelesleg és Kari Groossnak gyakorlási elméletét a játékra vonatkozóan. Akár azt fogadjuk el, mely azt mondja, hogy a szervezetben felhalmozódott energia-felesleg megnyilvánulása, levezetése a játék, vagy pedig azt, amely szerint a játékban a gyermek azt a ténykedését gyakorolja, melyre később a lét- és fajfentartás szempontjából szüksége lesz, el kell ismernünk, hogy a játék fiziológiai, biológiai és psycho- lógiai elemekben gazdag megnyilvánulása az emberi életnek, s így nélkülözhetetlen kiegészítője pedagógiai tevékenységünknek is. — Erősíti a testet, ügyesíti a mozgásokat, fejleszti a gondolkodást,
