Protestáns Tanügyi Szemle, 1933

1933 / 11. szám - Hazai irodalom

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

311

géjét, hogy t. i. az egyes kultúrákat teljesen önálló jelenségeknek tekinti, nem pedig az általános kulturális fejlődés mozzanatainak, melyek egymással és az összességgel többé-kevésbbé kapcsolatosak, még ha ezek a kapcsolatok nem is mindig ismerhetők fel. A modern történetfilozófia egyelőre ezen az alapon fejlődik tovább. Ennek ismertetése azonban egy ilyen rövidre szabott értekezés keretében alig lehetséges ; ennélfogva Spengler helyzete a történetfilozófia fejlődésében a műből nem tűnik ki világosan.

Budapest. Láng Margit.

Uoloud Istók: Humoros játék 3 felvonásban. írta Sándor Pál, Pápa. 1933 81. 1.

A pápai őskollégium költői lelkű tanára immár tizenötödik színművet bocsátja közre. Mindeniknek legfőbb értéke a hamisítatlanul derűs kedélyesség, ami nem szójátékos modern ,,vicc“-ekben, pikantériákban nyilvánul, hanem jellemek furcsa tulajdonságainak megvilágításában jelentkezik. A Bolond Istók meseszövése Petőfi költeményéhez igazodik, de a téma modern keretbe van elhelyezve : Szentkúti István a világháború utáni korban él, ispánja egy állásnélküli tanár, soffőrje tanító volt, parádés kocsisa finánc. B-listás óvónő a szakácsnője stb. Minden szereplője szélkergette kóró, ezért minduntalan komikus helyzetekbe kerülnek, de Istók, a nagy rendező, végeredményben boldogságra juttat mindenkit. Derűs nyugalmú, tiszteletreméltó idősebb úrnő a segítője s egy tisztalelkű, ideális gondolkodású leány a jutalma. A humoros játék bonyodalma nem nyújt semmi újszerűt, de írónknak szemmel láthatólag nem is ez a célja. Diákok számára könnyen előadható darabot ád, amivel vidéki közönség előtt egy estét kedélyesen ki lehet tölteni. S mivel éppen ebben a műfajban rendkívül kicsiny a választék, Sándor Pál eleven, fordulatos darabját bizonyára igen sok iskola tudja majd hasznosítani.

S. B.

Losonczi Zoltán : Nyelvtudományi értekezések. I—III. (1. : Az ómagyar nyelv jellemző sajátságai. Budapest,'1930 18. 1. II. A magyar nyelv a XIV. század közepétől a XVI. század végéig. Budapest, 1931 22. 1. III. A magyar nyelv 1600 óta. Budapest, 1933 24. 1.).

Ma, mikor a különböző tudományágak teljes mértékben specializálódtak és művelésük úgyszólván külön „tudós“ emberfajtát termeit ki, a középiskolai tanári munka mellett igen kevés idő jut a tudományos továbbfejlődésre. Elméleti kutatások úgyszólván lehetetlenné válnak a különböző terhek alatt egyre jobban roskadozó gyakorló tanár számára s a tudomány művelése külön „fenntartott helyen“ ülők számára lehetséges nagy általánosságban. Ezért üdvözöljük különös örömmel Losonczi Zoltán alapos nyelvészeti iskolázottságot mutató füzeteit, melyek a történeti nyelvtan körében (különösen hangtani tekintetben) nemcsak a meglevő irodalom alapos ismeretét mutatják, hanem önálló meglátásról is tesznek tanúságot. Folyóiratunk célkitűzése nem engedi, hogy részletes ismertetésbe bocsátkozzunk, de kívánjuk felhívni a magyar nyelvtan és stilisztikát tanító kollegák figyelmét erre á valósággal hézagpótló műre. Röviden, könnyen áttekinthető formában megismertet nyelvünk fejlődésének legfőbb tényeivel és rendkívül gazdag példatár éppen a legnehezebben illusztrálható jelenségek tárgyalásánál. Szerző a sok elavult, tankönyvből-tankönyvbe átszármazó példát megpótolja alapos nyelvtörténeti olvasottságból eredő szókészlettel s ebben a tekintetben a középiskolai tanár számára igen jelentős segédkönyvet ad. S. II.