Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - Megjegyzések
310 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lógiai Szemléből is látom, hogy nálunk is megindult már az ellenhatás az analizálás túlságos elhanyagolása ellen. Aki újabb nagy összefoglaló kísérleti lélektanokat figyelemmel kísér (pl. Fröbes-ét, melynek a címe is elárulja irányát !) láthatja, milyen hatalmas eredményeket produkált már az exakt eszközökkel dolgozó lélektan. Az bizonyos, hogy egyfelől lazítani, másfelől szigorítani kell a módszereken, hogy egy kutatón is átsugározzék sokféle arc, és lehetőség s akkor a lélektan és a pedagógia mérhetetlen nyeresége fog származni a forrongásból. Általában nagy felkészültséggel, lendülettel, szép stílusban adja elő Péter Zoltán mondanivalóit, amelyek tudtommal ma már ,,summa cum laude“ fokozatot szereztek neki. Külön megdicsérem azért a bátorságért, amellyel német függelékében is ország-világ elé viszi azokat az érdemeket, amelyeket a mi nagy gondolkodóink, Böhm Károly és hű tanítványai szereztek a külföldet megelőző áttörésükkel. Örömünket fejezzük ki, hogy Tankó Béla, a szívvel-lélekkel való professzor ilyen mértékben biztosítja a rábízott nagy hagyomány tovább élését. Bár mindegyik tanszéknél ilyen jövőre néző gondot láthatnánk a magyar protestantizmus javára ! Nagykőrös. Toros László. MEGJEGYZÉSEK. Megjegyzés a középiskolai reformmal kapcsolatban. Mikor új kultusz- miniszterünk kinyilatkoztatta, hogy a középiskolák reformját végrehajtja, mindenhol őszinte örömet váltott ki nyilatkozata, örvendett mindenki, hogy abban a zavarban, melyet az utóbbi évtizedek hoztak, végre erős kézzel rendet teremt. Szakemberekkel folytak megbeszélések, gyors ütemben indult minden s végül is megmaradt újra az egész szervezet régi formájában, minden változtatás nélkül. Még annyi változás sem történt, amennyit szakemberek, tanáregyesületek egyaránt szerettek volna elérni : a gyorsírás is megmaradt a IV. és V. osztály rendes tárgya minden középiskolában. Itt újra hangsúlyozni kívánjuk, hogy igen fontosnak tartjuk e tárgyat, de nem tartjuk szükségesnek rendes tárgyként kötelező tanítását, mivel így nemcsak az tanulja, kinek rá szüksége van s ki kedvvel és így eredményesen végezheti munkáját, hanem kényszerből az összes tanulók. Nagy baja a gyorsírás bevezetésének az, hogy vele fontos tárgyak vesztettek óraszámukból. Itt azt említem, hogy a IV. osztályban az ének a leánygimnáziumban két órájából veszít egyet s marad egy órás tárgy. Ha csak gyakorlás lenne az énektanítás célja, még meg lehetne ezt magyarázni, de ezen a fokon már elmélet mellett zene- történeti morzsákat is kíván az ambiciózus tanár tanulóinak adni. Hiszen ez a kor az, melyben a leányok a legfogékonyabbak ; vétek lenne .ha érdeklődésüket ki nem elégítenék. A leánygimnázium V. és VI. osztályának tantárgyai közül amúgy is hiányzik a zeneismeret és a zene fejlődésének története, röviden zenetörténet, mely a líceum és még nagyobb mértékben a kollégium tantervében szerepel. Most megszűnt a budapesti evangélikus leánykollégium, az egyetlen a maga nemében, már ez is gimnázium ; így a leánygimnázium tantárgyai között, órái keretében szeretnénk tanulóinak számára valamely kárpótlást adni. Hogy tehetjük ezt, ha még a IV. osztály énekóráiból is vesztünk? Önképzőköri munkával pótoljuk a zeneismeretekben való hiányt? Lehet, de ez csak kis vigasz nekünk, kik e tárgynak a középiskolákba való bevezetését szorgalmaztuk s vele törődtünk, mert örömünk volt benne tanítványainkkal együtt. Bizony, ez a tárgy és a művészettörténet igazán sok leányleiket nyitott meg és tett műveltté. Még“ nincs meg bizonnyal az egységes középiskola tanterve, még talán lehet rajta változtatni. Már első tervezetében úgy véltem, hogy a göröggel párhuzamos modern nyelv nagy óraszáma mérsékelhető, hiszen eddig heti
