Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 8. szám - Egyházi és iskolai hírek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE _________279 és Arany Jánosnak egy-egy nyilatkozatát az iskola nevelő hatásáról (33. 1.), de általábanvéve az iskolából kikerülő, közéleti szerephez jutott, vagy éppen irodaloi tehetségű növendékek megemlékezéseit szinte teljesen figyelmen kívül hagyja. Már pedig „a másik fél“ meghallgatásával lehetne nyomon kísérni az iskola nevelői hatásának a maradandó elemeit, lehetne a régi tanárok személyiségéről, nevelő erejéről világosabb képet kapni. Erre pedig annál nagyobb szükség volna, mert a tanítótestület egyéni felelőssége a módszerek kialakulatlanságának korában még sokkal nagyobb a mainál. Rendkívül hasznos adat, hogy a tanári kar még 1788-ban is „tiltakozik rendszeres tanterv életbeléptetése ellen“ (37. 1.), csakhogy ebből a debreceni iskolára nézve igen veszedelmes vélemény olvasható ki. Az t. i., hogy nem is törekedett módszeres tanításra. Szerző nagyon hajlamos is a módszeres eljárás teljes hiányát megállapítani. „Mai értelemben vett módszeres tanításról a XVIII. század közepéig nemcsak Debrecenben, de másutt sem beszélhetünk. A régiek bizonyos módszer követésének... nem látják szükségét...“ (47. 1.) Pedig a módszer gondolata egyáltalában nem idegen jelenség a XVII. században sem, hiszen nemcsak Trotzendorf és Sturm, hanem Apáczai Csere János is egészen részletekig menő módszeres eljárást dolgoztak ki iskolájuk számára. Comenius elvei a pataki iskolából minden kétséget kizárólag eljutottak a debreceni iskolához is. Valószínűleg régebbre kell visszamennünk a kátétanítás „technikai fogásainak“ alkalmazásba vételénél is, mint szerző teszi. Mert Hatvani I. „Keresztyén Catechis- musa“ 1760-ban jelenik ugyan meg, de ismerjük mi a heidelbergi káténak egy 1610-i kiadásából is a módszerességre törekvést. Éppen mikor ifjaink külföldi egyetemeken nyerik kiképzésüket, lehetne feltételezni és kutatni nagyobb mértékben a külföldi iskolarendszerekkel közös elemeket. A felsőbb oktatásra nézve szerző részletesebb módszer-ismertetést ad, ezt azonban szintén nem bírálja. Általában az egész könyvön átvonul az a törekvés, hogy meglevő állapotok statikai rajzát adja, s ezen a téren nagy hálát érdemlő munkát végez, s eszméket ad egy magyar református iskolatörténet megírásához. Igen értékes adatközlései: a debreceni scholának esti könyörgése (17. 1.) s a szerző által felfedezett régi énekdallamok, melyeket szövegükkel együtt közöl. (59. 1. és függelék.) S. B EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK, Hamar István a dunamelléki református theol. Akadémia __L_J______! ny. tanára, kormányfőtanácsos, aug. 11-én 66 éves korában elhunyt. Egyesületünknek eszményei iránt meleg lelkesedéssel és hűséges segítéssel állt mellettünk mindenkor, amikor segítségére szükségünk volt. S mint nevelő, igazlelkű tanár, példa-
