Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - Kardeván Károly: Költők és verseik olvasókönyveinkben
16 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ezekből PE1+PE,=PX1+PX2=X1,Xt=A1>A2, azaz PE^PEa a C minden P pontjára állandó. Eszerint C ellipszis, melynek gyújtó- pontjai Ex, E2. Mezőtúr. J“ Rédei László. Újabban többen is hozzászóltak magyar olvasókönyveink anyagához s különösen Vende Ernő fejtegette bőven olvasókönyveink hiányait és meggyőzően mutatott rá azokra a nehézkes, sok magyarázatot igénylő, fölösleges adatokkal megterhelt, alapjábanvéve érdektelen olvasmányokra, melyeknek megértése és elmondása túlságosan súlyos feladatot ró tanítványainkra (OKTEK). Legyen szabad még egy szempontra felhívni a figyelmet, a költemények tárgyalásának azokra a nehézségeire, melyeken az olvasókönyvek könnyíthetnének. A költemények szépségeinek megéreztetése természetszerűleg nagyobb feladatot ró a tanárra, mint a prózai olvasmányok magyarázata, különösen a mi korunkban, melyben kevesebb az érzék a kötött forma iránt, hiszen a vers hovatovább csak a lírai költeményekre szorítkozik, ezek is szabad formájukban közelednek a ritmikus prózához. De egyébként is a versek költői kifejezésmódja, tömörsége, trópusai, költői szabadsága, az előadás hézagossága sok magyarázatot tesznek szükségessé s mindezeken az agyonmagyarázás veszélyét elkerülve, okvetlenül át kell segíteni tanítványainkat, hogy a tiszta költői hatáshoz jussunk. Ezt minden magyarázaton túl a tanárnak akkor kell leginkább éreztetnie, mikor a verset maga művésziesen felolvassa. Nem akarom mondani, elszavalja, mert a „szavalás“ szó már-már kezd kellemetlen érzéseket kelteni (mirevonatkozólag legyen szabad a Napkelet októberi számában megjelent fejtegetéseimre hivatkozni). De van a versek tanításának még egy elengedhetetlen feltétele : annak az élménynek, annak a hangulatnak megismertetése, melyben a vers fogant, mert a jó vers, főkép a lírai vers goethei értelemben véve, alkalmi költészethez tartozik. Ez pedig a költő karának, életének, egyéni körülményeinek ismerete nélkül, legtöbb- (Az'ár teljesen meg nem közelíthető. És annál kevésbbé, mentői távo- l labbi korba esik tőlünk a költő. Az viszont természetes, hogy az iskola elsősorban irodalmunk elismert nagyságainak, klasszikusainak verseit tanítja, akiknek kora pedig ma már magyarázatra szorul. Hiszen igaz, ne távolodjék el a könyv a jelentől sem, de újabb, valóban nagy költőink javarészben még irodalmi és világnézeti harcok középpontjában állanak, ezek olvastatása, főkép az alsóbb osztályokban, sok nehézségbe ütközik s hozzátehetjük, hogy sokkal kevesebb is bennük a pedagógiailag felhasználható anyag. Ennek feldolgozásában az önképzőkör igen fontos hivatást tölthet be. Költők és verseik olvasókönyveinkben.
