Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 5. szám - Papp Ferenc: Főjegyzői jelentés
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 167 és segélyek. Ez alapunk évi jövedelmének 25%-át, 5475 P-t, osztottuk ki ösztöndíj, 20%-át, 1970 P-t pedig segély címén az alap kezelésének a Konvent által jóváhagyott szabályzata szerint. Teljes ösztöndíjat, 600 P-t, senkinek sem adhattunk a pályázók nagy száma miatt, kénytelenek voltunk az ösztöndíj összegét 600 P-ről 400 P-re, középiskolai tanulóknál 100 P-ről 300 P-re csökkenteni. Az ösztöndíjak és nevelési segélyek összege 10,445 P. A Református Tanárok Gyermekeinek Nevelési Alapja a múlt egyesületi évben töltötte be fennállásának tizedik esztendejét. E tíz év alatt alaptőkéje 100,000 P-őn felüli összegre emelkedett. E tőkéből vásároltuk újfehértói 96 magyar holdas birtokunkat és balatonboglári üdülőházunkat. A T. Gy. N. A. megtakarított tőkéjét tehát ingatlanban, a legbiztosabbnak tekinthető módon helyeztük el. Abban reménykedtünk, hogy az alap évi, a kamatokból szedett járulékokból befolyó jövedelem elegendő lesz az üdülőház vételéből előállott tartozásunk kiegyenlítésére, de elegendő lesz az érdemes tanárgyermekeknek az eddigi módon történt támogatására is. E reménységünk azonban csak akkor vált volna valóra, ha a járulékok az előző évek mértéke szerint és kérésünknek megfelelően, az iskolai év elején folytak volna be. Nem így történt. A dunamelléki egyházkerület felvetette, hogy a mai súlyos viszonyok között nem volna-e célszerű a tanulói járulékok szedését megszüntetni, vagy legalább is mérsékelni. Az Egyetemes Konvent, bár indokoltnak látta a szülők kiadásainak apasztását, tekintettel arra, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetet a református tanárok fizetésük csökkentése és az iskolafenntartók bizonytalan s folyton nehezedő gazdasági helyzete miatt különösebben érzik, a dunamelléki egyházkerület indítványát nem fogadta el, megengedte azonban, hogy e járulékot egészben vagy felerészben az intézet igazgatója indokolt esetben, a tanulói létszám 20%-áig, elengedje, Sajnos, a Konvent ez engedelmével több intézetünk élt is. E határozatban kifejezett lehetőséget végrehajtandó rendelkezésnek tekintette, holott a konventi határozat csak kivételes esetben, csak szükség esetére hatalmazza fel az igazgatót a díj részben vagy egészben való elengedésére. A 20% csak a legfelső határt jelenti, amelyet átlépni az elengedésekkel nem lehet. Értesülésünk szerint több intézet a tanulóktól beszedte ugyan e járulékokat, annak 20%-át azonban saját diákjóléti céljaira fordította. Teljes félreértése, vagy félremagyarázása ez a Konvent határozatának : az elengedés a nagyon szegény diáknak, tehát ad personam szól, de nem az intézetnek ; fordítsa légyen e levont járulék-összeget bármilyen nemes célra is. A járulékok csökkentése komoly veszedelembe hozta költségvetésünket. Kénytelenek voltunk az ösztöndíjakra és segélyezésre előirányzott összeget csökkenteni — 2355 P-vel kisebb összeget osztottunk, mint az elmúlt egyesületi évben —, a balatonboglári üdülőház vételéből fennálló tartozásunkat sem tudtuk teljes egészében kiegyenlíteni. E járulékokra teljes összegben, tehát az előző évek mértéke szerint volna szükségünk. Hiszen e járulékokból tanárárvákat nevel
