Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - Egyházi és iskolai hírek
154 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE cs. n. gyümölcsöző (ha nagyon kiváló lelkek vezetik, az is !), de nem az , egyetlen szükséges jó. Tudomásunk szerint mindössze és egyes-egyedül a j dunamelléki egyházkerület pár iskolájában van ez az evangélizációs mód rendszeresítve, nyilván azért, mert Budapestnek vannak e téren működő speciális konferenciai szakemberei. De amikor készséggel elismerjük ez ifjú ! munkások buzgalmát, szeretnők hangsúlyozni, hogy iskoláinkat elsősorban az egyes egyházkerületek tartják fenn s nekik joguk van a nevelés munkáját a maguk embereivel végeztetni, akiknek szintén meg lehet a maguk módszere. És azért, mert vidéki intézeteink nem alkalmazkodnak szolgai módon a kifejezetten budapesti viszonyokra berendezkedett diákevangélizációs csoport elgondolásaihoz, azért talán mégsem volna szabad pl. Pápát, Sárospatakot és Debrecent egyszerűen azzal pellengérre állítani, hogy ott ,,nincs református nevelés“ ! Az az ifjú hév, ami egy előretörő, agresszív mozgalom vezetőit fűti, beleütközik százados intézményeink autonómiájába, tiszteletlenül rá akarja erőszakolni a maga hirtelenszületett elgondolásait komoly testületekre s általában véve portyázó szabadcsapatokkal óhajtja fölényesen elintézni a vidéki diák evangélizálását. K. S. úr mintha végérvényesen elfelejtkeznék arról, hogy vannak vallástanárok is a világon, akik felelős tagjai tanárkaroknak, tehát egészen más feltételek közt dolgoznak, mint a másfelekezetű, vagy állami iskolákból összeszedegetett diákokat evangélizáló hitoktatók. A nem református iskolákban megérthető a mindenáron téríteni kívánó buzgalom, de a református iskolák vallástanárai nevében tiltakozunk minden olyan beállítás ellen, hogy a mi intézeteink még mindig szinte afrikai állapotban tengődő missziós területek. Itt nem toborzásról van szó, hanem egy már beöltözött hadsereg állandó lelkigondozásáról, nem apró körökről, amelyek ma vannak s holnap szétrobbannak, hanem az egyház állandó önmagamegújításáról. Nekünk szívesen látott segítség a komoly evangéliumi lelkek bizonyságtétele ebben a mi munkánkban, de ■— engedjen meg K. S. úr — elsősorban magunk óhajtjuk a reánk bízott fiatalságot gondozni igazgatóinkkal, tanártársainkkal egyetértőén, a magunk lelkészeinek az útmutatására ; és ahol még nem sikerült nekünk megteremtenünk a talajt a fokozott evangé- lizációra diákok és vezetők körében, oda ők rajtaütésszerű lelkigondozásukkal nem szállhatnak ki a siker reményében. Mi sokkal szentebbnek tartjuk az evangéliumot, mint hogy terjesztésében türelmetlen sietéssel azonnal eredményeket akarnánk elkönyvelni és világgá kürtölni. Mi csendben, állandó érintkezés, vallástanítás, intézeti istentiszteletek és bibliaórák keretében próbáljuk ifjúságunkat az Ige hatalma alá állítani, — ne vegyék tőlünk olyan rossz néven az ifjú lelkész kollégák, ha nemcsak hittérítőknek, hanem pedagógusoknak is érezzük magunkat. Igen különös, hogy református lélek ennyire nem méltányolja a talán nehézkesen megmozduló, de mégis csak minden ízükben vallásos középiskolák munkáját s szebbnek, jobbnak tartja a katolikus meg az állami iskolák református hitéletét. Ebben egyúttal a fenntartó egyházkerületek és a hivatalos felügyelet súlyos lebecsülése is rejlik. És a K. S. úr használta agresszív hang nem szül jó vért ; könnyen meglehet, hogy efféle tapintatlan bírálatokkal nem használ az ügynek, hanem szelet vet •— és vihart arat. Soós Béla. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK. AZ ORTE ŰJ TISZTIKARA. Az Országos Református Tanáregyesület központi igazgatóságától kiküldött szavazatszedő-bizottság dr. Veress István debreceni református tanítóképzőintézeti igazgató elnöklete alatt, folyó évi március hó 11-án tartott gyűlésén olvasta egybe a szavazatokat, amelyeknek beadási határideje 1933 március 7-ike volt az ORTE tisztikarára vonatkozólag. Reküidtek összesen 271 szavazatot; elkésve érkezett, már az összeszáinlálást követő napokon, 30 szavazat. A 271 szavazat közül a bizottság érvénytelennek
