Protestáns Tanügyi Szemle, 1933

1933 / 4. szám - Őszikék egy túri Öreg Diák kertjéből

146

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

Egész elüt tőlük : alpesi, szalézi (St. Frangois de Sales). Kiknek így jó, hibát noteszben mit nézi?

Franciás kiejtés helyesen volna : not(-es),

Mint Nant(-es), Scor(-es) is. Máskép nyelv arcán esik folt.

Ám nyelvszokás olyan, mint egy kényes dáma :

Neki kivétel kell. A szabályt nem bánja.

3. Van mit aprítni a tejbe.

Szegény ember dolga, csupa komédia ;

Hogy boldogan éljen, annak sok a hijja.

Ha kecskéje volna : nincsen hozzá kenyér ;

Tejbe nem apríthat, míg pénzt kölcsön nem kér.

Ha kis földje terem s a kecske is helyben,

Annak van, mondják, mit aprítni a tejbe.

4. Szegény embert az ág is húzza.

De nem a fa ága ! Az már még se lehet,

Hanem a bokoré, mi mellett elmehet.

Szegényt, mikor siet, tüske egyre szúrja,

Akadozó ág meg visszafelé húzza.

Azért nem haladhat. (Ember csak sajnálja.) „Szidja, mint a bokrot“ — bosszúját így állja.

5. Debreceni szeme van.

Debreceni cívis, azt lát, kit akar;

Barátságos szóban (úgy hírlik) nagy fukar. Egymásnak nem köszön. Hát még a vidékit ! Kutyába se veszi, legföljebb lenézi.

Akinek a szeme egyszer debreceni,

Ismerősét utcán még észre se veszi.

Ha észreveszi is ! Ügy se köszön neki,

Fenn hordja az orrát... látatlanná teszi.

fi. Ö is járt Debrecentől Kisvárdáig. (Közmondás.)

Látta a világot — hazulról kimozdult,

Hogy messzebb nem jutott, lehet, nem rajta múlt. Ki hajdan bejárta „Tolnát és Baranyát“ :

Antik Stanley volt ; elbízhatta magát.