Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - Gacsályi Sándor: Tanítsuk-e a második modern nyelvet
134 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE valósítható meg, a francia népre ugyanazzal az eredménnyel jár, azaz vannak németben, angolban, olaszban, spanyolban jártas fiai. Ilyen körülmények között egészen különösen hat az a gondolat, hogy mi — korunk fejlődési tendenciáit meg nem látva — egyenesen visszafelé haladjunk s két nyelv helyett eggyel elégedjünk meg. Itt nem lehet azzal érvelni, hogy még egyet sem tanul meg a tanuló, mert — amint már fentebb láttuk — ez nem is lehet a középiskola célja. A középiskolának meg kell elégednie azzal, hogy további tanulmányokhoz alapot nyújtson, amit meg is tesz s azzal, hogy az illető nép szellemi életével s gondolkodásmódjával megismertessen bennünket, amit újabban fokozott mértékben igyekszik megtenni (kultúrkunde). Elszomorító dolog az, hogy éppen mi, protestánsok, akik a haladás szellemét mindig megértettük, akiknek fiai a legnagyobb fáradalmaktól sem riadtak vissza, hogy német, francia (Genf) és angol egyetemeket fölkeressenek, ma, amikor a rádió a szobánkba hozza az angol, francia és olasz szót, egyenesen be akarjuk dugni füleinket. Ezek után ne csodálkozzunk, ha ilyen kijelentéseket hallunk : ,,A magyar protestantizmus nem halad a magyar tudományosság legélén.“6 Ezzel tulajdonképpeni mondanivalóimnak végére is értem s csak röviden érintem még problémánknak egy kiágazását. A görög nyelv barátai több ízben nyilvánitották azt az óhajukat, hogy a reálgimnáziumokban engedjünk szabad választást a tanulónak a görög és a második modern nyelv között. Ezt a kívánságot jogosnak s megvalósítását kívánatosnak tartom, bár az általános műveltség szempontjából — amint ezt más alkalommal már kifejtettem — a modern nyelveket fontosabbnak tartom a görögnél. De mégis kívánatosnak tartom ezt a megoldást, mert ez nyugtatná meg leginkább a kedélyeket s emellett lehetővé tenné, hogy a tanulók, illetve szülők akaratán keresztül maga a társadalom döntsön ebben az elmérgesedett problémában, amelyben a pedagógusok —- és itt mindkét félre gondolok — már csak azért sem tudnak dönteni, mert a hosszas vita folytán az egész probléma a tiszta értelmi megfontolás köréből az érzelmeknek abba a szférájába tolódott át, ahová a logikus érvek már nem juthatnak el. Hogy a társadalom mi módon döntene ebben a kérdésben, arra nézve tájékoztatóul szolgálhatnak a gimnáziumok multévi értesítői. Már az első évben a tanulók többsége a modern nyelvet választotta, pedig itt nem is a reálgimnáziumi, hanem a klasszikus nyelvek tanulásának gondolatával már meg- békült humángimnáziumi tanulókról van szó. Ez az eredmény még sokkal szembetűnőbb lesz, ha majd az élet természetes árja elsodorja azokat az akadályokat, amelyek ma még a fejlődés tendenciájának szabad kibontakozását gátolják. Hogy ilyen akadályok ma még vannak, azt mindnyájan tudjuk. Ha a tanulók, illetve szülők dön6 Révész Imre : Az átértékelt történetírás. Prot. Tanügyi Szemle 1931 8. sz. 319 1.
