Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - Gacsályi Sándor: Tanítsuk-e a második modern nyelvet
130 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE óraszám gyarapodásával, mert a jelenlegi tanítási adottságok mellett, amint ezt a nyolc éven át nagy óraszámban tanított latin, de más nyelvek példája is mutatja, a tudáshatár csak egy. bizonyos, általában elég alacsony pontig tolható ki. Az ezen felül adott óraszám már nem hoz a tanulásra fordított idővel arányos eredményt. Ebből viszont az is következik, hogy nem annyira egy nyelv minél több osztályban való tanítására, mint inkább a tanítás körülményeinek kedvezőbbé tételére, főleg a magas osztálylétszám csökkentésére kell törekednünk. Önként adódik az elmondottak után az a kérdés, hogy miért képes a tanuló a második nyelvben eredményt elérni akkor, amikor a másik már évek óta tanult nyelvben további haladás helyett a stagnálás állapotába jut. Itt pszichológiai tekintetben ugyanolyan jelenségről van szó, amilyet fiziológiai vonatkozásban az evésnél figyelhetünk meg. Amikor az első fogásból már nem bírunk többet enni, akkor a második, sőt a második után a harmadik fogásból még vígan falatozunk tovább. Ugyanígy van az agy is. Amikor egy tárggyal való foglalkozásban kiiárad, akkor egy másik tárgyra áttérve, még munkaképes. Ennek oka az, hogy a teljesen egyirányú hatások, mindig ugyanazon idegpályákat s az agy mindig ugyanazon részeit véve igénybe, anyag elhasználással járnak, amit a vérkeringés csak akkor tud pótolni, ha — más tevékenységre térve át — idegrendszerünk s agyunk más, még ki nem fáradt részeihez fordulunk, vagy — ami legeredményesebb, de nem mindenkor megtehető — mindenféle tevékenységgel felhagyunk.1 Varietas delectat. A változatosság okozta gyönyörnek éppen abban van egyik oka, hogy nem fáraszt ki bennünket a hatások egyirányúságával. Ha a kalapács egyhangú zaját 10—15 percig hallgatjuk, fülünk már zúgni kezd, de a zene változatos dallamait akár órákon át is elhallgatjuk, anélkül, hogy kellemetlen lenne. Két modern nyelvnek eggyel szemben meg van az az előnye, hogy a változatosság elvénél fogva a tanulást némileg kellemesebbé és így eredményesebbé teszi, mert a második az agynak még ki nem fárasztott részéhez folyamodik. Eredményesebb tehát egymásután egy német és egy francia órát tartani, mint két németet, vagy két franciát. Természetesen a változatosság elve sem fokozható végletekig, mert abból szétforgácsolódás származik. A tapasztalatnak kell megmutatni a fárasztó egyhangúság s a szétforgácsoló változatosság közötti helyes középutat. Mellesleg megjegyezve, ma a német nyelv tanítását a reálgimnáziumban sokkal inkább az utóbbi, mint az előbbi veszedelem fenyegeti. Ezen igen könnyen segíthetnénk, ha azt a 25 órát, ami például ma a reálgimnáziumban a német nyelvre jut, nyolc osztályon való széthúzás helyett hat osztályra vonnánk 1 Th. Ziehen: Leitfaden der phisiologischen Psychologie. Berlin 1911 9. auflage. 5. 276.
