Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Tantervi mozgalmak
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 123 télén, ha egész röviden ismertetem az értekezleten elmondott felszólalásomat, mert ezúton egyik-másik problémát élesebb megvilágításban szemlélhetjük. Mindenekelőtt hálás köszönetét mondottam a miniszternek az ORTE nevében, amiért egyesületünket is meghívta ez értekezletre. Aztán kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy nemcsak, mint egyesületünk elnöke beszélhetek a magyar református középiskolai tanárság nevében, hanem éppen e tantervre vonatkozólag is képviselhetem a református tanárság zömét és nem pusztán csak egyéni véleményt fogok hangoztatni. A református egyetemes konvent ugyanis tavaly felhívta egyesületünket, hogy sürgősen készítsen a református fiúközépiskolák számára új tantervet és azt terjessze be az egyetemes tanügyi bizottság elé. Egyesületünk központi igazgatósága rámbízta e nehéz, de szép feladat teljesítését és én igyekeztem, hogy lehetőleg tanári közvéleményt teremtsek munkálatom alapjául. Bekértem a különböző tanárkarok javaslatait s ezeket egybevetettem az általam már három évvel ezelőtt publikált tervezetemmel és így jött létre az az új tantervi javaslatom, melyet a múlt hóban be is nyújtottam az egyetemes tanügyi bizottsághoz. Mivel pedig ez idő szerint csonkahazánkban 19 református fiúközépiskola van, ezen most előadottak értelmében nagyjából és egészében — beszámítva kisebb ellenvéleményeket és részleteltéréseket — ezen iskolák tanársága nevében beszélhetek. S ha most egészen röviden kiemelem, hogy az én javaslatom is akii az I—IV. osztályban egységes tagozatot vesz fel, mely az I. o.-ban kezdi a latint és a III. osztályban a németet, felül pedig az V—VIII. osztályokban fakultative tanítja a görögöt és egy második modern nyelvet, ezenkívül az I. és II. osztályban heti 26—26 órát tervez, a III—VIII. osztályokban pedig heti 30—-30 órát, de úgy, hogy e heti óraszámokban benne van a torna, az ének, az egészségtan is : akkor nyugodtan állíthatom, hogy a református tanárság ama tíz ponttal, amit a miniszter alapelvül kitűzött, 95%-ban egyetért. Nem helyeselhetem azonban a latinnak a II. osztályban kezdését. Mert igaz, hogy az elemi iskola nem ad nyelvtani alapot a magyarból sem és így bizonyos nehézséget okoz mindjárt a latinnak a megkezdése nyelvtani szempontból, de ugyanez a nehézség a magyarra nézve is fennáll és a két nyelv állandó egybevetése (ami lehetséges, hiszen egy tanár szokta e két tárgyat tanítani) csak megkönnyíti a gyermek számára a nyelvtani kategóriák megfigyelését és megrögzítését. Gyakorlatból állíthatom, hogy ez így van és tény az, hogy ezen a fokon a magyar és latin órák igen gyakran összevegyülnek. Most pedig, mint igazgató, egy nagyon népes intézet három elsőosztályos szakaszában figyelem évről-évre a latint és nyugodtan jelenthetem ki, hogy sem a tanárok, sem a tanulók nem küzdenek legyőzhetetlen nehézséggel. Azonkívül nem szabad elfelejtenünk, hogy a II. osztályban való kezdés egyenlő egyévi irodalmi anyag- elvesztéssel, pedig a latint nem a grammatika kedvéért tanítjuk, í*
