Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Tantervi mozgalmak
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 121 Tantervi mozgalmak. Ezt a cikkemet két egyenlőtlen részre oszthatom fel. Az elsőben egész röviden jelzem az új református középiskolai tantervre vonatkozó adatokat. E tekintetben a legutolsó közleményem óta (f. évi januári szám 39. oldalán) a következők történtek. Az egyes tantárgyaknak részletesen kidolgozott tantervét f. évi január 14-ig a felkért szakelőadók hozzám headták és ezeket én egybefoglalva az egész tantervet összeállítottam. Az így elkészített munkálatot az ORTE központi igazgatóságának bemutattam, amely azt az egyetemes tanügyi bizottsághoz az egyetemes konvent 148—■ 1933. sz. határozata értelmében felterjesztette. Az egyetemes tanügyi bizottság az én javaslatomra egy bizottságot küldött ki az egész munkálat felülvizsgálatára és jelentéstétel végett. A bizottság áll Kovács J. István elnöklete alatt Ravasz Árpád és Rene Kálmán tagokból s belőlem. Ezzel — elmondhatjuk — az ORTE a maga feladatát elvégezte és ennek a meglehetősen nehéz kötelezettségének eleget tett. Mondanivalóim másik része terjedelmes lesz és vonatkozik a kultuszkormány által kezdeményezett középiskolai reformra. Hóman Bálint ugyanis még ősszel, mikor miniszteri székét elfoglalta, kijelentette, hogy a mai középiskolai tanítási rendszerünket megújítani szándékozik. Ez az ígérete igen nagy helyesléssel találkozott, mert az 1924. évi XI. te., amely a fiúközépiskolákkal foglalkozik és az 1921). évi XXIV. te., mely a leányközépiskolák ügyét rendezte, valójában rosszul sikerült és a haladó évek egyre jobban megmutatták, hogy ezeket minél előbb revízió alá kell venni. A kultuszkormány maga is érezte a megalkotott törvények visszásságait és fonákságát, mert szinte évről-évre próbálta azokat toldozni és toldozni s e téren annyira ment, hogy a törvényeket rendeletekkel változtatta meg, ami alkotmányjogilag merőben helytelen eljárás volt, de ezek a javítgatások nem segítettek, mert hiszen nem is segíthettek az alapjában elhibázott alkotásokon. A magyar tanárság közben szakadatlanul mutogatta ki a kirívó tévedéseket és egyre jobban sürgette a megfelelő rendezést. Ehhez a tanári közkívánsághoz maga a társadalom is hozzácsatlakozott, mert ez is érezte és tapasztalta, hogy í
