Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - Özv. Koncz Aurélné: Dóczy Gedeon emlékezete
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 3 szükség a kőszikla hit és a bizonyos reménység népének lennünk, mert ha az életet mi is csak taposó malomnak, törpe érdekek harcának látjuk, világszemléletünk megrontja gyermekeinket, bennük az egész magyar jövőt. A tanár a békevilágban a javíthatatlan ábrándozó, a félszeg ember példája volt. Most minden áron fel akarják ébreszteni eszményekbe vetett naiv hitéből s valami különös kegyetlenséggel bizonyítgatják neki: te is csak olyan hivatalnok vagy, mint más, sőt gyámoltalanabb lévén, még alkalmasabb vagy a háttérbe szorításra. Mi nem hunyunk szemet a tanárok egyéni hibái előtt, de valljuk, hogy mihelyt az idealizmus utolsó mentsvárát, az iskolát is hivatali gépezetté, robotos rabszolgák munkamezejévé tesszük, helyrehozhatatlanul, nemzedékekre kihatóan megmérgeztük a nemzet lelkét. A mai gyermekiélek egyik legszörnyűbb nyomorúsága, hogy a szülők nem védik meg már őket a gondtól, mint azelőtt: mindent látnak, tudnak s összeroppannak az élet terhei alatt, mielőtt igazában élni kezdtek volna. Komor, gyanakvó, nem őszinte nemzedék, a nagyok társadalmával meghasonlott új nép nő fel körülöttünk. Több napsugarat a középiskolás gyermek életébe ! Kevesebb szórakozást, hanem ahelyett meleg, boldog, áldott levegőt ! Ez volna a jövő iskolája — s ha egy nemzet odáig jutott, hogy nem tud és nem akar a jövőjében hinni, nem tud és nem akar a jövőben hivő nemzedéket nevelni — akkor, de csak akkor mondja ki, hogy az iskola nem szorul ilyen szempontból is fokozott védelemre. Mi az új esztendőtől azt várjuk, hogy nekünk megengedi állam és egyház, megengedi az élni akaró nemzet, hogy higyjünk a jövőben s ennek a hitnek az erejénél fogva minden erőnket, egész életünket a magyar gyermek szolgálatába állíthassuk. Dóczy Gedeon apostol volt. A nőnevelés apostola, egy olyan ügyé, mely akkor még csak mint gyenge plánta igyekezett megkapaszkodni és erőre kapni a magyar parlagon ! Hiszen a nők általános műveltsége -— a középosztályról szólva —, még a múlt század első felében, a konyha és szövőszéknél és a hibás írás és olvasásnál alig emelkedett magasabbra s Berzsenyi méltán kérdi Dukai Takács Judithoz írott levelében : vájjon helyes-e az, hogy a férfitörvény guzsalyra és tűre kárhoztatja a szelíden érző szépnemet? A lassan ébredő közműveltség, a jobb belátás és a kor lelkét megértő Fáy Andrások, Széchenyik, Veress Pálnék, Teleki Blankák, Karacs Terézek eszmélkedésre indítják az államot, de főként az egyházakat s egymásután létesülnek a nőnevelőintézetek — a vagyo* Elmondatott a miskolci Dóczy-emlékünnepélyen, dec. 18-án. Némi rövidítéssel közöljük. Soós Béla. Dóczy Gedeon emlékezete."
