Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - F. Kiss István: Mit várhat a népiskolától a középiskola?
96 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE gyaknál (pl. számolás és mérés) külön órák szolgálnak a begyakorlásra — másoknál a tanóra egy része. De gyakorlás mindig nyomon követi a megértést. Éppen ezért ha ád is a népiskola ú. n. leckét v. házi feladatot, az csak a további gyakorlást szolgálja és a terjedelme minimális. így nem szorul rá a tanuló mások segítségére, tehát fejlődik az önállósága. Nem fél az iskolától és a tanítótól, mert lépten- nyomon tapasztalja, hogy itt ő a középpont és a tanító neki nem szigorú bírája, ura és parancsolója, hanem hűséges munkatársa, segítője, útbaigazítója és megértő, jó barátja. Végezetül csak még ennyit : Tudom, hogy a kép nem teljes. Nem is lehet az. Célom se ez volt. De népiskolai vonatkozásban lehetőleg hű és tárgyilagos, nem részrehajló és elfogult. Ennek nem is volna értelme. Most veszem észre, hogy kitűzött tételemet túlnyomóan negative tárgyaltam. A pozitívumok pótlásaként és összefoglalásul idézem a népiskolai tanterv célkitűzését : ,,A népiskola célja a hazának vallásos, erkölcsös, értelmes és öntudatosan hazafias polgárokat nevelni, akik az általános műveltség alapelemeit bírják és képesek arra, hogy ismereteiket a gyakorlati életben értékesítsék.“ Fejtegetésem azért nem kezdtem ezzel, mert e célkitűzés a népiskola egészére (I—VI. oszt.) vonatkozik, a középiskola pedig a IV. osztályból kapja a növendékeit. Világos, hogy ebben a fiatal gyermekben még nem volt megvalósítható a célkitűzés, csak az alapvetés történt meg. A munka oroszlánrésze az V—VI. osztályokra vár és ott fejeződik be. Tudni azonban jó ezt is, hiszen e célkitűzés mutatja a népiskolai nevelés főbb irányait. Kiolvasható belőle, hogy a népiskola nem ismeretgyár, hanem nevelőintézet. Nem az ismeretek mennyiségét tartja fontosnak, hanem azok minőségét; azt, hogy mennyiben alkalmas az ismeret a növendék értelmi, érzelmi és akarati világának nemesítésére (vallásos, erkölcsös), az önálló gondolkodás megalapozására és kifejlesztésére (értelmes), igazi, jó állampolgárok képzésére (öntudatosan hazafias polgár). Nem tudományokat tanít a népiskola, hanem azok elemeit (az általános műveltség alapelemei), azokat se azzal a céllal, hogy az emlékezetet terhelje, hanem megtanít azok használhatóságára és alkalmazására, tehát a gyakorlati életre nevel. A népiskola és középiskola célja között tehát óriási a különbség, már csak azért is, mert itt az elméleten, ott a gyakorlaton van a hangsúly. Éppen ezért van nagy szükség arra, hogy a két iskola megértse egymást, különösen pedig arra, hogy a középiskola ne hibáztassa olyan dolgokért is a népiskolát, amiben az nem lehet hibás, hiszen fel se vette a maga programmjába. Nagyon boldog lennék, ha e rövid összefoglalásom mindkét részről megértésré, egyes pontjaiban követésre találna és így előmozdítaná a két iskola között kívánatos harmónia megvalósítását. Debrecen. F. Kiss István.
