Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - F. Kiss István: Mit várhat a népiskolától a középiskola?
94 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE így a népiskolai módszer szálai is mind a gyermekhez vezetnek. A tantervet és utasítást életbeléptető miniszteri rendelet is ezeket mondja : „Mindent meg kell tennünk a magyar gyermekért. Reá kell pazarolnunk minden szeretetünket, minden gondoskodásunkat. —■* A magyar gyermek érdekében készült ez a részletes tantervi utasítás is (természetesen maga a tanterv is).“ Aki ismeri a gyermeket, minden módszeres lépésnek megtalálja a vele való kapcsolatát. íme, a legfontosabbak : külső és belső szemlélet, amit a népiskola meg is valósít éspedig úgy, hogy a munkaiskola gondolatának és az élményszerűség elvének megfelelően ne csupán passzív, hanem a lehetőség határain belől aktív legyen; öntevékenység, amit igénybe is vesz nemcsak aktivitás, hanem produktivitás alakjában is, tehát a gyermek ez irányú vágyát (alkotás vágy) egyfelől kielégíti és ébren tartja, másfelől fokozza; a megértést a követő begyakorlás és alkalmazás, mit alaposan végez és lehető változatossá meg érdekessé tesz a dramatizálás által. Figyelemreméltó még a tanalak is : a beszélgetés v. társalgás. Egészen más, mint az ú. n. kérdve-kifejtő tanalak. Ez utóbbinál a tanító kérdése a fontos, az előbbinél viszont a gyermeké. Említettem már, hogy a népiskolában a gyermekek viszik a szót : közölnek is, felelnek is, kérdeznek is. Tehát nemcsak akkor szólalnak meg, mikor kérdezik őket, hanem máskor is beszámolnak élményeikről, megfigyeléseikről, iskolánkívüli tapasztalataikról; magyaráznak, vitatkoznak és sokat kérdeznek is. A tanóra tehát szokatlan mozgalmas képet mutat; megváltozott a tanalak miatt a fegyelemről való felfogás is. Erről csak ennyit : a modern fegyelem nem azonos a mozdulatlansággal, se a néma hallgatással, hanem önfegyelem, ami itt abban áll, hogy egyszer csak egy gyermek beszélhet, addig a többiek figyelve, nyugodtan várnak, mert tudják, hogy rájuk kerül a sor. Ha közbe tesznek egy-két megjegyzést, mozdulatot stb., az nem fegyelemsértés, hanem a gyermek mozgási ösztönének természetes megnyilvánulása, amit erőszakkal elnyomni se nem tanácsos, se nem lehetséges. — A népiskolai módszer megvilágítására még két kérdést vetek fel, amint következik. 4. Ha valaki arra kíváncsi, hogy mire képes és mire nem képes a gyermek, annak ezt mondom : Sok mindenre képes, de nem képes mindenre. Képes pl. az eddigi módon való ismeretszerzésre ; de nem képes könyvből tanulni könyvismeretet, mert ezt nem csinálta soha. A tankönyvnek szerepe a népiskolában nagyon alárendelt. Az utasítás szerint: „ha a tanulás a tanító és tanuló közös munkája, ha a tanító élőszaván, a tanuló szemléletén és cselekvésein fordul meg, akkor a tankönyvnek csak igen korlátozott szerepe lehet az oktatásban. A legjobb tankönyv sem pótolhatja ezen a fokon a tanítót, a tanító helyes tanítása pedig fölöslegessé teszi a tankönyvek jó részét“. Ügy gondolom, hogy ez az egyik ütközőpont a népiskola és középiskola között. Ám, ha a középiskola nem tud meglenni könyvek nélkül már az alsó fokon se és az első perctől fogva se, csak úgy könnyíthet a
