Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 83 városokról, természeti szépségekről, ha mást nem tudunk, képes lapokat mutassunk be ; s ezekből egy-egy csoportot rámákba téve, a tantermekben is ki kellene akasztani; hogy egy-egy lírai költeménynek a dallamát is megtanítsuk. — Hogy más tanárokkal, különösen az irodalom, de az angol nyelv tanára is együtt működjék, óráit látogassa ; régi gondolat a magyar pedagógiában. He az már szokatlanul hangzik, hogy az angol nyelvet tanító tanárok necsak hoszpitál- janak egymás óráin, hanem kérdezzenek is. Pedig igaz, hogy c kérdezés érdekes és tanulságos tanárra és tanulóra egyaránt s a kivitelben rejlő minden érzékenység legyőzésével a kérdés megszívlelhető, mert bizonyosan minden angol kartárs érzi annak a szükségét, hogy a tanulók fülét hozzá kell szoktatni más angol tanár, általában minél több angolul beszélő ember kiejtéséhez. — Reánk alkalmazott formában elfogadható az a tanácsa is, hogy a növendékek magyar vers vagy próza angolra való fordításában is szerezzenek valami útmutatást és akármilyen csekély gyakorlatot. A könyv, különösen azoknak, akik nem a gyermek- és ifjúkor hosszú gyakorlatával sajátították el a nyelvet (s a legtöbb most tanító tanár ilyen), gyakran igen vázlatos. Sokszor csak irányt jelöl, néha ezt is szűkszavúan. Ezt a szerző is érzi. Éppen ezért a könyv még jobban ajánlható annyiban, amennyiben nagy bőségben sorolja fel a megfelelő tárggyal vagy kérdéssel elsősorban iskolai szempontból foglalkozó könyvek címét, szerzőjét és kiadóját, főképpen angolt, néha németet is. így ajánl könyveket a tiszta angolra, angol klasz- szikusok iskolai kiadására, versgyűjteményekre, más helyen külön is felsorolva olvastatásra elsősorban alkalmas költeményeket és prózai műveket, általános érdekű ifjúsági iratokat, valamint a természet és történelemből valókat, tanácsokat adva a költemények vagy szerzők megválasztásában követendő szempontokra. Ajánl továbbá könyveket külön angol balladagyüjteményekre, utazásokról, tengerről szóló elbeszélésekre, etimológiai és zsebszótárakra, a költészet és próza olvasásának technikai kérdéseire, prozódiára, az angol kiejtés jelen állására, az angol nyelv keletkezésére, alakulására, szerkezetére, a szavak fejlődésére, az írásművészetre vonatkozó, valamint irodalomtörténeti kézikönyveket, eljutva az újabb időkig, bár a legújabb irodalom törekvéseiről és irányairól szóló műveket nem említ. A könyv különösen ez utóbb említett sajátsága miatt ajánlható, de azért is, mert mindvégig eszméltető, gondolatébresztő. Emellett nincs benne semmi eredetiséghajhászó, semmi elriasztó. És habár — az előszót író Quiller-Couch, a cambridgei egyetem kiváló irodalomtörténet-tanárának az értékelése szerint — a dolgok gyökeréig hatol, nem megy bántó túlzásokba, nem merül nehézkes részletekbe. Rejtegetéseinek a menete érdekes, a figyelmet lekötő ; ítéletei józanok, egészségesek, inkább konzervatív, a képromboló kritikának nem híve. Stílusa egyszerű, világos, nyílt és közvetetlen, több helyen lelkes. ' K. S.
