Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 2-3. szám - Barla Szabó Jenő: Barla Szabó János

78 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

kérdést nem értettem, — nem mertem kérni, hogy ismételje meg kérdését, — nem mertem mondani, hogy készen vagyok jól a leczkére,

■— elkábulva leültem.

Midőn a leczkeóra letelt s a tanár ur kiment, tanulótársaim sajnálatukat nyilvánították előttem s biztattak, hogy ne csüggedjek el.

„Tudod öcsém! miért haragszik reád Péczely?... mondák, azért mert Lósi elibe léptél, azt — látszik — elibéd akarja tenni! Nem baj öcsém, nyugodj meg rajta !“

Istent kértem, hogy adjon erőt, hogy el ne csüggedjek!... Adott is, áldott legyen érte mindörökké !... Igaz ugyan, hogy többé oly bizodalommal ezen tanáromhoz nem tudtam lenni, mint elébb voltam. Igaz, hogy valahányszor feleltem, mindig bizonyos félelem lepett meg, de csakugyan a jó Isten annyira megsegített, hogy a kiszabott leczkére mindig készen voltam s azt folyvást elmondtam. Tökéletesen hittem, hogy Lósit elibém teszi Péczely s ezt hitte az egész osztály is, de Isten másként intézkedett.

Minden félév végén azon tanár urak, kik együtt szoktak valamely osztályt tanítani, többnyire az úgynevezett sessionalis teremben szoktak egybegyülni s elhatározni, ki legyen az osztályban első és második? ily alkalommal az úgynevezett apparítorok szoktak ez vagy amaz szolgálatot tenni a tanár urak körül. Ezen alkalommal épen tanulótársaim tettek szolgálatot. Midőn az illető két tanár (Péczely József és Sárvári Pál ur) ezen teremben összejöttek, tanulótársaim a kulcslyukon fülelve hallgatták, mit akar ezen két tanár cselekedni? S midőn megérték, hogy épen a mi gradusunkról van szó, kétszeresen füleltek a tanárok szavaira. Első volt gradusunkban Nagy Dániel, kire nézve Péczely ur tanulótársaim állítása szerint így nyilatkozott : „Ez ugyan néha nem volt jól elkészülve a történettanra, de mégis tekintvén azt, hogy mindig első volt, meghagyom helyén. Mire mondá Sárvári ur : „jól van, én is meghagyom, mert én mindig készen találtam, derék mathematikus“.

Rám kerülvén a sor, Péczely így nyilatkozott : „Barla nem mindig volt készen, Lósi jóval is jobban készült !“ Mire azt kérdé Sárvári : „Hát megérdemli-e Barla az eminentiát?“ Mire így felelt Péczely : „Megérdemli ! hanem Lósi elsőbb helyet érdemel.“ Erre Sárvári : „Hát csakugyan megadja kollega Űram Barlának az eminentiát?“ Mire Péczely válaszoló : „megadom, de Lósit elébe teszem. Erre azt mondá Sárvári : „Ha kollega uram Lósit Barlának elébe teszi, akkor én Lósinak tertiát (legrosszabb tan jegy) adok, mert az egész gradussal be tudom bizonyítani, hogy az szamár, rossz tanuló a mathematikumokban.

Tanulótársaim miután a gradus el lön készítve hozzám futottak, örömüket nyilvánítók afölött, hogy Lósi elibém nem mehetett.

Miután nem sikerült Péczelynek Lósit elibém tenni, a ború után a legszebb derű, a tartós szomorúság után tartós tiszta örömök következtek reám. 1822 év husvétján midőn haza jöttem Debrecenbe a legatióból, mielőtt még a szorgalom ideje bekövetkezett