Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - Horváth Károly: A földrajztanítás segédeszközei
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 75 ványaik kezébe. Legjobban áll ez az amerikai Unió-beli tankönyvekre. Olvasmányok és kérdések vannak bennük rengeteg kép kíséretében. De azért külső kiállítás : papirosanyag, képek, grafikonok, a megértést előmozdító mellék- és gazdasági térképek stb. tekintetében még mindig a német tankönyvek vezetnek. Egymást érik a szövegközti képek, azonfelül még a tankönyv végén külön is mellékelnek 50—60—100 gyönyörű fényképet. Pár szavas aláírás, magyarázó szöveg és többet tanítanak, mintha kép nélkül, 12 oldalas leírást adnának. Emellett nem ragaszkodnak a megszokott beosztásokhoz : fekvés, nagyság, körrajz, hegyrajz, éghajlat, vízrajz stb. A fő bennük az emberi élet, az emberi munka. De nemcsak az a lényeges, hogy a földrajzkönyvben legyenek leírások, hanem maga a T. is minél több útleírást, földrajzi érdekes- ségű és értékű tudományos munkát olvasson. Nekünk sem kell elmennünk ma már a szomszédba, ott van a Magyar Földrajzi Társaság könyvtára (Lampel), Világjárók (Franklin), Utazások könyvtára (Halász Gyula szerkesztésében), a Föld titkai I—-VI. kötetben (Chol- noky Jenő írásai) és a földrajzi irányú folyóiratok (Földrajzi közlemények, Ethnographia, Földgömb, Ifjúság és Elet, Term.-tud. Közlöny stb.). Ne a T. mondja el mindig a szükséges tudnivalókat, hanem ahol feltehetjük, hogy a tanuló önmaga is boldogul, ő is meg tud állapítani egyes tényeket, le tudja vonni a tanulságokat, ilyenkor mindig a munkaiskola elveihez tartsuk magunkat. A jól megírt tankönyv sok tekintetben elősegítheti a T. fáradságos munkáját. A szöveg alkalmazkodjék a térképhez, a szöveget szemléltető képekkel támogassuk alá. A tárgyalás elé is tehetünk kérdéseket, de minden összefüggő részt, fejezetet összefoglaló kérdésekkel erősítsünk meg. Ezért a kérdések összeállítása mindig módszertani alapokon történjék. Hogy miként kell belefoglalni az összefoglaló kérdéseket a földrajzi tankönyvekbe, azt az osztrák Becker mutatta meg módszertanjában. Még érdekesebbek a kérdések, ha azokat megfelelő földrajzi képek körül csoportosítjuk. Ilyen irányú kísérletek is történtek már. Seydlitz könyveiben a kérdések középpontjában már igen sokszor a kép áll. De mindezekből, amelyeket a földrajz eredményesebb tanítása érdekében felsoroltunk, csak az tűnik ki, hogy bármennyire szemléltetünk is és bármennyire tökéletesednek is a földrajztanítás segédeszközei, a tanítás belső értékben és eredményben csak akkor gyarapodik, ha mindezeket a módszereket és eszközöket a T. jól ismeri és emellett lelkesedéssel tanít. Egy régi közmondás szerint: „Sok út vezet Rómába“, így vagyunk a földrajztanítás módszeres kérdéseinek megoldásával is : mindegyik jó, mindegyik célhoz vezet, csak követni kell erős akarattal. Budapest. Horváth Károly.
