Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - Szondy György: Szülőföldem szép határa
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 67 nem volt alkalmam bemutatni s amelyek csupa tavaszi növényt, tavaszias erdőt ábrázoltak. Kiszabott terem nem engedi meg, hogy valamennyi kiállításunkkal részletesen foglalkozzam. Csak a címüket említem meg, a legtöbbször ez is elég útbaigazítást ad tartalmukat illetőleg. Az ötödik, március 23—28-ig „Jön a daru, meg a gólya“ címet viselte ; a hatodik, április 19-május 1-ig „A népköltészet madarai“ címmel nyílt meg. A hetedik, a múlt tanévben az utolsó, május 10—19 volt nyitva s a címe ez volt : „Búcsúzik a kiállítás“. libben volt a legtöbb élő anyag : ibolyatő, levelein gubacsokkal; galagonyalepke hernyói, amelyek a kiállítás alatt bábozódtak be s egyikből légy-álcák kerültek elő és a holt hernyó mellett maguk is bebábozódtak. Az ibolyás terráriumbán házatlan és kerti csiga mászkált, egy kis akváriumban pedig elevenszülő csiga, mocsári- és tányércsiga úszkált. Növények közül az ibolya mellett leveles tölgyfaág, virágzó galagonya és virágzó kónya- sárma (Ornithogallum Boucheanum) szerepelt. Az idei tanév első kiállítását szeptember 28-ára állítottam össze. Címe volt: „Légy üdvöz, gyümölcshozó ősz!“ Bevezető cikkecskéje így hangzott: „Erdőn-mezőn haldoklik a természet; piros tüzek lobognak a lombok között, vérszínnel gyászol sok fa levele, sápadt arany hulldogál az erdő mélyén juharról, vadkörtefáról; de a kopaszodó ágakon, a búcsúzó, ezer sebből vérző levelek között ott lapul a jövő ígérete, a termés. Mit mutathatna be a kiállítás most, mikor újra megnyitja szerény kis szekrényét, mint a hulló lombok birodalmának színpompás élet-igéreteit, az ősz gyümölcsöskertjének egy parányi választékát.“ „Hervad már ligetünk“ volt a címe idei második kiállításunknak, október 9-től 17-ig, amelyben az őszi lombok vitték a főszerepet. Október 24-től 31-ig „Szól a puska“ címmel harmadik kiállításunk a vadászatilag fontos állatokat mutatta be, mellettük a kert még nyíló virágaiból egy-két csokorra valót, egy eleven leveli békát és egy eleven szongáriai cselőpókot. Tíz kiállításról számoltam be a fentiekben, mutatóba, hogy a legszerényebb eszközökkel is mennyi mindent lehet a növendékek elé vinni, amire az órák keretében nincs és nem lehet alkalom. Nagy hátrány az, hogy a tanév beosztása következtében élő anyag beszerzése rendkívül bajos, inkább csak néhány őszi és tavaszi hét folyamán lehetséges. Annál nagyobb szerephez jutnak a szertár kincsei s egyikmásik kiállításunkhoz négy-öt iskola is hozzájárult kikölcsönzött darabokkal. Minden kiállított tárgy magyarázó szöveggel volt ellátva. Ezeket, amennyiben állattani vonatkozásúak voltak, részben Lovassy Magyarország gerinces állatai című munkájából, részben az új magyar Brehmből vettem ; míg a növénytaniakhoz Hoffmann—Wagner, Jávorka, Bapaics munkáit használtam. A szövegek legépelése és a kiállítás elrendezése a legterhesebb része ennek a nem méltányolt önkéntes tanári munkának. A dolog természetében rejlik, hogy a
