Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 2-3. szám - Jeszenszky Ilona: Az öntevékenység jelentősége a földrajzoktatásban

62

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

azóta a nemzeti tárgyak mellé sorakozott a földrajz is. Soha jobban nem éreztük a földhöz, a hazához kötöttségünket, mint most, megcsonkításunkban és abból eredő gazdasági és társadalmi válságunkban. Az élet színterével foglalkozó földrajz nemzetnevelő értékét nem nélkülözhetjük a honpolgári nevelés munkájában.

A földrajz anyaga, módszere óriás változáson ment át. A válságokat jellemző átértékelés a földrajz javára történt. A földrajz ma már nem lélekölő, unalmas tantárgy, melyet kedvetlenül tanult a gyermek s éppen ezért kevés örömét lelte benne a tanár is. Már az alsófokon nem tényeket, hanem okokat, okok láncolatát kereső tantárgy, melyben szemléletes módon tárul a gyermek elé a természet és az ember kölcsönhatása. Legkönnyebben a közvetlen környezete alakul ki előtte, ez a legközvetlenebb élmény, tudásának, érzelmeinek (erkölcsi, esztétikai) forrása. Erre épül fel a térben, időben távollevő táj, mely hasonlítással, következtetéssel, elképzeléssel — mint szellemi munkával •— és kezének rajzoló, mintázó, alakító készségével válik érzékelhetővé, érthetővé. így végez oknyomozó, rendszerező munkát, melyhez felhasználja a földrajztanítás állandó és fontos eszközén — a térképen — kívül a célnak megfelelő technikai megoldásokat is.

A kezemunkájával szerzett ismeret tartós marad, személyestapasztalat, élmény alakjában, mozgási képzetek társítása segítségével mindig felújulhat. Keze ügyesedik, szeme a lényegest látja. Mivel a szemléletet rögtön követi a mozgás, ezért lesz a kéz a gondolkozás kifejező eszköze. Mivel ízlése is alakul, térérzéke fejlődik, a szín, a vonal szépsége felébred benne, fantáziáját foglalkoztatja, ezért az esztétikai nevelést is szolgálja.

Minden órán szükség van a táblai rajzra, mely közös munka, mivel a növendék is rajzol a tanárral együtt. (Vázlatos, világos, egyszerű grafikus kifejezés.)

Ha a három kiterjedésű térbeli dolgokat kell szemléltetnünk, akkor legjobb a mintázó munka plasztilinból, még inkább megfelel a homokasztalon agyaggal vegyes vizes homokból. Tág tere van itt a tanárnak, tanítványnak. A földrajzi alapfogalmak legtöbbjét mintázhatja, róluk taníthatja a térkép jeleit. Különösen az elvont fogalmakat, mint a relatív-abszolút magasság, szintvonal (hajlítható dróttal), térszínalakulás, erózió, terraszképződés stb. minden órán előforduló fogalmak megjelenhetnek látható alakjukban a homokasztalon. (A homokasztal-munkánál azonban sokszor igen nagy nehézséget okoz a földrajzszertár hiánya miatt az előkészítés, az asztal elhelyezése.)

Időben egymást követő, felváltó jelenségek bemutatására a kísérletezés kínálkozik. Az alföldi kútfúrások, Erdélyi-medence tárgyalásánál a vizet át nem bocsájtó agyag és a laza homok rétegein átcsurgatott víz munkáját szemléltethetjük.

Öntevékenységre nevel a megfigyeltetés. Ez még inkább munkára sarkalló alkalom, mert a maga körében figyelhet. Időjárási feljegy