Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - Hoffer András: Gondolatok a gimnáziumi természetrajz- és vegytantanítás reformjához
«0 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ban akár ipari vagy alsó fokú technikai és technológiai, akár mező- gazdasági pályán, tovább építhetnének. Az V. o.-ban növénytant, a Vl.-ban állattant tanítanánk, körülbelül a jelenlegi elgondolásban. A VII. o. természetrajzi anyaga a már előbb ismertetett földtan volna. Ez a tantárgy egyrészt az ásványoknak és kőzeteknek az embertől, mint élőlénytől távolabbeső volta miatt, továbbá a t. k. földtannak gyakorlottabb képzelőerőt kívánó jellege folytán, másrészt azért, mert a történeti részben a növény- és állatvilág fejlődéstörténetét is adja, vagyis mint a Föld életének, szervetlen és szerves világa történetének tárgyalója, a természetrajzi tudományoknak mintegy összefoglalója, csak az élettani tanulmányok után következhetnék. Végre a VIII. o.-ban ismét vegytant kellene tárgyaink közül tanítanunk. Ebben az osztályban már megvan a készség arra, hogy ennek a szinte filozófiai elmélyedést kivánó tárgynak a lényegébe a tanuló behatolhasson. Előny volna itt az is, hogy ugyanakkor a fizikának azzal a részével foglalkozik, amely vegytani ismeretet is kíván. Tudom, hogy tervem ellen az első ellenvetés az lesz, hogy honnan vegyünk a VII. és VIII. o.-ban ezeknek a tárgyaknak részére órákat ? Kijelentem, hogy tervezetemet azért is gondolom időszerűnek, mert meg vagyok győződve arról, hogy minket paedagógusokat mindannyiunkat áthatott már a túlterhelés tudata. Azoknak a tárgyaknak, amelyek másokkal, esetleg hasonlóan fontosakkal szemben előjogot élveznek, éppen az általánosabb, helyesebben egyetemesebb műveltség szempontjából bizonyos óraszámokról le kell mondaniok. Különben marad minden a régiben. Mi természettudományi szakosok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tárgyaink erősen demonstratív jellegénél fogva aránylag kevés órán jelentékeny eredményeket érhetünk el. Magam részéről már azt is nagy haladásnak tartanám, ha a tervezetem szerinti tárgyak minden osztályban csak heti 2 órát kapnának. Ez mindössze 14 órát tenne ki a mostani 13 órával szemben. Tehát nem jelentene túlterhelést. Az állattan, földtan és vegytan (a VIII.-ban) mindenesetre kívánnának még egy-egy órát, de ha az osztálylétszámot csakugyan sikerülne 40-re maximálni (a legtöbb vidéki gimnázium felső osztályaiban átlag most sem magasabb), akkor megfelelő módszerrel és jó tankönyvekkel kétségtelenül így is célt érhetünk. Egyébként a fenti tervezet lényegét abban látom, hogy benne a tárgyak lehetőleg potenciális, képző, paedagógiai és ismeretadó erejük mértékében és fokozatában vannak elosztva. Hogy az a forrongás, amely most világszerte a nevelésügyet is hidegrázós lázban tartja, milyen tantervű, típusú középiskolákat fog kitermelni, azt ma még éppenúgy nem tudhatjuk, mint azt, hogy milyen társadalmi rend fog a ma vajúdásából megszületni. Egy azonban bizonyos, hogy nem képzelhető el olyan új, általános műveltséget nyújtani akaró középiskola, amelyben a mindegyre szélesedő
